Az első alapelv az iszlamisták új világrend elképzelése, amely egy diktatórikus világkalifátust takar. Ahmed szerint a „dawla” szó, amelyet „iszlám, mint államnak” lehet fordítani, nem jelenik meg a Koránban. A második az iszlamista berendezkedés létrehozása demokráciákban. Az iszlamisták szívesen indulnak választásokon, de amint hatalomra kerülnek, fel is számolják azt. A harmadik a zsidóknak az iszlám főellenségeként való beállítása. Ezáltal az antiszemitizmus az iszlamista projekt központi eleme lesz, ahogy azt a Hamasz alapító kartája is állítja. A negyedik a klasszikus dzsihád terrorista dzsihádizmussá alakítása.
Az ötödik alapelv a sharia törvény iszlamista alkalmazása. Ez nem az a sharia, ahogy a Koránban le van írva, hanem annak egy olyan torzított változata, amelynek célja egy történelmi előzmény nélküli totalitárius rendszer létrehozása. Az Iszlám Állam többször bebizonyította, hogy a sharia iszlamista verziójában nincs helye kegyelemnek. Sadakat Kadri brit jogász szerint ez a fajta könyörtelen büntetés azonban hiányzik magából az iszlámból. Egy olyan barbarizmus terjed a modern muszlim világban, amely még a középkori időkben is szokatlan volt. Kadri szerint az öt évszázados ottomán jogtörténelemben nincs példa halálra kövezésre. A hatodik pedig az erkölcstelenség és a hitelesség iszlamista elképzelése. Az iszlamizmus vizsgálata során újra és újra kiderül annak az iszlámmal ellentétes természete. Bassam Tibi szerint az iszlamizmus a nácizmussal és a leninizmussal áll párban, mivel egy olyan ideológia, amely szintén egy totalitárius államot akar létrehozni. Mivel az emberiség nagyjából negyede muszlim, az ellentét a polgári iszlám és a totalitárius iszlamizmus között mindenki számára lényeges.