A nem igazi terror

„Az érzékenyítő tréningek célja az, hogy az iszlám ne merüljön fel problémaként. Ezért próbálják a problémát relativizálni. Az egyik megoldás erre az, hogy elővesszük John Lennon butuska szövegét, és azt mondjuk, bárcsak vallás ne lenne, mert az mindig kegyetlenségekhez vezet. Felkészül Richard Dawkins. És minden egyes iszlamista terrorcselekmény esetében elő lehet szedni a keresztes hadjáratok borzalmát, amit innen is köszönünk, ugyanis azok épp az akkori viszonyoknak megfelelő „iszlamizmus” elleni önvédelmi harcok voltak. Illusztrációnak tehát nem rossz.

A másik megoldás az, amikor azt mondják az érzékenyítők, hogy minden valláson belül vannak radikálisok. Szent igaz. A kereszténységen belül – mondjuk a katolikusokon és az ortodoxokon kívül – ismerünk fundamentalistákat, akik esetenként pontosan ismerik az apokalipszis időpontját, az evolúció minden lehetséges aspektusát elutasítják, esetleg a Jelenések Könyvében megjelenő számokat abszolút módon értelmezik. Csinálnak maguknak tévéműsort, és beszedik a jattot. Lehet, hogy nem túl szimpatikusak, de nem rendeznek mészárszéket koncerttermekben. (...)

Akik az érzékeny megértést szajkózzák, azok jottányit sem hoznak minket közelebb a helyzet megoldásához, de még a kezeléséhez sem. Az ő fő problémájuk az, hogy nehogy »iszlamofóbokká« váljunk, és hogy mutassunk toleranciát meg összefogást, mert attól állítólag megrettennek a hóhérlegények. Ezt a feltevést jól igazolta a minapi hannoveri kísérlet is: Németország ugyan élen jár a Willkommenskulturban, mégis célpontjává vált a terroristáknak.”