Képmutatók és képmutatók: a Facebook-profilkép vitához

2015. november 17. 07:52

Annak, aki nem tiltakozott a keresztényeket és békés muzulmánokat ezerszám lekaszaboló Boko Haram miatt, van erkölcsi joga most szolidarizálni tized-, huszadannyi áldozat miatt? Véleményem szerint van, nagyonis van.

2015. november 17. 07:52
Kelemen Attila Ármin
Transindex

2. Leginkább azokkal azonosulsz érzelmileg, akikkel van, vagy lehet közös történeted. Ha elfogadjuk azt, ami a humán etológiában közhely, hogy az altruizmus és a közösségvállalás lépcsőzetes, a család irányába a legerősebb és a hálózati lépcsők léptéke szerint csökken (mert az ember így működik), Párizs sokkal közelebb van Szudánnál. (Bukarestben pedig nem terrortámadás volt; aki analógiát létesít Párizzsal, lazán kezeli a változókat.) 

Röviden: Párizs inkább a részed, mint Szudán. Vannak képeid, történeteid ezzel a várossal, van képzeted erről a városról, talán fel tudod idézni párizsiak arcát, Párizs hangulatát. Még akkor is, ha nem jártál ott. De jó esélye van annak is, hogy ismerőseid is élnek a környéken, sőt, könnyen meglehet, hogy jártál is arra. Ismersz francia szavakat, volt valami interakciód legalább egy atomjával a francia kultúrának. Viszont, ha azt hallod Bauch, Borno, Gombe, Yobe, Taraba, Adamawa, Abuja vagy Nassarawa, ezekhez nagyon valószínű, hogy nem tudsz kötni, kívül van azon relevanciakörön, amin belül Párizs benn lehet. Átélésed, szolidaritásod is gyengébb. Ha nincs történeted, nincs érzelmed. Így működik ez, így vagyunk felépítve, és valószínűleg nem véletlenül így. Azok számára, akik szerint nem vagyok elég empatikus a világ bajai iránt, figyelmébe ajánlom a következő oldalt: 
List of number of conflicts per year

A szakértőkön kívül hányan ismerik legalább a nagyságrendjét annak, hogy hányan halnak meg évente fegyver által? Én elismerem, rosszul saccoltam. 

3. Történeteken keresztül azonosulhatunk távolabb eső történetekkel is. És ilyen szempontból a széles szolidaritás megnyilvánulása Párizs irányába a tanulás része lehet. Nem okvetlenül, nem mindenki esetében, de egy erős szimbolikus tartalmú közösségvállalás egy olyan kollektív élmény lehet, ami megnyithatja az utat más hasonló élmények irányába. Valószínűleg sokaknak, sokunknak Párizs kellett ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk például Szudánhoz. Mert mindig valamin keresztül, ami közel van érthetünk meg valamit, ami távol van. A közösséget vállalás és szolidaritás tanulás következménye. A belső körökből tágul kifele. 

Ezért gondolom nagyon komolyan azt, hogy ha valaki szeretet, humanizmus és szolidaritás olimpiai versenyt lát a Facebook-profilkép dologban, és egy ilyen diskurzusban próbálja leleplezni a profilképcserélők lehet, esetlen, lehet, felszínes, de nem okvetlenül esetlen és felszínes humanizmusát, a maga során boldog nyertese lehet a fogvicsorgatás versenyszámnak. Vive la France!

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ellensúly
2015. november 17. 19:18
Érdemes elolvasni Nagy Áron írását a mai Nemzetben. Épp az ellenkezője ennek a libsi agymenésnek.
Békanász a hasadon
2015. november 17. 16:05
Mindenesetre ma elárasztják a faszbukot az orosz trikolór szinei, hisz kiderült: a gépet felrobbantották.
Sörgyári megálló
2015. november 17. 13:47
Ó, ez a szerencsétlen tényleg nem tudja, hogy a franciák ugyanúgy nem ejtenének könnyet érte, ahogy ő sem az oroszokért vagy az afrikaiakért? Azt se tudja sok francia, hogy hol van Budapest, vagy hogy ki volt Nagy Lajos király. No, ennyire vannak ők közel hozzánk.
zenebono
2015. november 17. 11:16
Talán azért érint meg bennünket fokozottan a párizsi merénylet, mert már az első pillanatok egyikében arra gondol az ember, hogy akár ő is a halottak között lehetne, hiszen Párizs az egyik fő úticél itt, Európában.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!