Bogárizmus? Többrétegű látlelet a közveszélyes hülyeségről

Vezető helyen, figyelemfelkeltő címmel és képpel, az Index címlapján találkozhattunk kb. másfél hete Szalai Bálint írásával, amelyben egy, a közgazdaságtant az ezoteriával keverő, Bogár Zoltán nevével fémjelzett színházi(!) előadásról szedi le a keresztvizet. Most hétfőn pedig Rajcsányi Gellért írt a Mandineren egy részletes cikket arról, hogy számokkal mennyire nem alátámaszthatóak Bogár László állításai. Rajcsányi Gellért írása meglehetősen alapos és tárgyilagos, nem is tudok, nem is akarok vele vitatkozni. A zindexes cikk azonban több rétegben is mutatja, milyen veszélyesen tud bennünket hülyíteni a média, több irányból, több szinten is.

Alapvetően mindig szívesen olvasom, ha egy publicista nálam sokkal sziporkázóbban, szórakoztatóbban gúnyolja ki Bogár László fantazmagóriáit. Bogárban és persze számos hozzá hasonló, megbocsáthatatlanul nagy nyilvánosságot kapó fantasztában, Drábiktól Szaniszlóig, az a legborzasztóbb és legveszélyesebb, hogy néhány – általában evidens – igazságmorzsára építik fel hajmeresztő téziseiket (ahogy persze azt a szemfényvesztők mindig is tették és teszik, itthon és külföldön egyformán). Az ilyen „kis igazságokkal” persze, hogy könnyű megfogni az ezekre fogékony, nem túlságosan tájékozott, sok esetben frusztrált, a világgal elégedetlen, problémáikra egyszerű válaszokat kereső, alapvetően jó szándékú tömegeket.

És miután megfogalmazta az igazságot, evidenciát, amivel mindenki egyetért vagy ami legalábbis sokaknál jól rezonál, ezzel megnyeri a nézők, olvasók szimpátiáját, s azok vakon követik őt a további, immár elrugaszkodott, elvetemült állítások kacskaringós ösvényein. Nincs ebben semmi újdonság, a manipuláció pontosan így működik mindenütt. Ehhez hozzájön aztán a tájékozatlan tömegek totális hülyítése, valahol már hallott szavak, tudományos kifejezések egymás után dobálásával (ezzel növelve a hitelesség, hozzáértés látszatát), majd pedig ezek között fantasztikus összefüggések feltárása, ami a témá(k)hoz valójában mit sem értők számára meggyőző erővel bír. Ez sem újdonság persze; így pedig az összeesküvés-eméletek születnek mindenütt.

Különösen szórakoztató Szalai írásának végén a Bogár-féle „világ rezgései - csakrák - húrelmélet - frekvencia mértékegysége - Hertz - németül szív” gondolatmenet maróan frappáns humorú, briliáns karikatúrája. Nincs vita abban, hogy ezekre a szamárságokra a humor az egyetlen adható válasz; a tételes, tárgyszerű cáfolatok az őrültségekkel szemben hatástalanok. Nagyon fontos azonban, hogy milyen hatás marad meg a közönségben, az olvasókban.

És itt nagyon fontos egy kicsit távolabbról szemlélődni, és megnézni a másik oldalt is. Bogár ugyanis tényleg megfogalmaz alapvető igazságokat is. A Kisgömböc-hasonlat, a nigériai példa ha nem is tökéletes, és számszakilag lehet pontatlan, de nagyságrendjét tekintve nem. Ha valaki nem szeretné elolvasni az eredeti cikket, röviden arról van szó, hogy a különböző „másságok” erőszakos formái olyanok, mint a Kisgömböc; ha valamelyik követelése teljesül, az még mohóbbá teszi. Vagyis: ha a kisujjunkat nyújtjuk, hamar be akarja kapni tövig a karunkat.

És ezzel kapcsolatban bukkannak fel a bevándorlók is, akik egyrészt folyamatosan követelőznek, és követeléseik teljesülése esetén hála és köszönet helyett újabb, egyre erőszakosabb követelésekkel állnak elő, másrészt elképesztő mértékben szaporodnak és eredeti életterük beszűkülésével egyre újabbakat próbálnak birtokba venni; most épp Európa „leigázásának” megalapozását látjuk. Ezen jelenségek mértékéről, előrehaladottságáról, kezelhetőségéről, az adható helyes válaszokról lehet sokat vitázni, de ezek tagadása – ami szintén nagyon is létező jelenség sajnos – több mint ostobaság: bűn.

És ebben viszont nem csak a szerző, hanem az egész Index és számos további honi (és persze külföldi) médiafelület egyaránt súlyosan bűnös. Még mindig tart - bár kétségtelenül drasztikusan gyengül - a politikai korrektség, ahol bizonyos dolgokról egyáltalán nem beszélünk, bizonyos dolgokkal kapcsolatban pedig elő van írva, hogy mi az egyetlen vállalható, megengedett hang és irányultság, amit és ahogyan beszélni lehet. A bevándorlókról kizárólag mint háborúk által üldözött menekültekről szabad beszélni. Vagy pl. a hagyományos nemi identitásokat, az ezekhez kapcsolódó évszázados szakrális intézményeket felrúgók és támadók pedig a progresszivitás megkérdőjelezhetetlen bajnokai. Akik pedig ezzel ellentétes véleményeket fogalmaznak meg, azok mind ósdi, idejétmúlt reakciósok, de leginkább nácik, fasiszták. Blabla, satöbbi, satöbbi, unalomig hallottuk már a balos polkorrekt kánont.

A nagyon nagy baj az, hogy az ilyen és hasonló cikkek nyilvánvalóan tudatosan mossák egybe a Bogár-féle összeesküvés-elméleteket azok igazságmorzsáinak valós, reális megnyilvánulásaival. Az Indexen, a Magyar Narancsban, stb. rendre megjelenő írások azt sugallják: aki szerint a bevándorlók problémát jelenthetnek vagy aki felszólal az egyébként tolerálható és semmi esetre sem üldözendő homoszexualitás agresszív, „dzsihádista” felvonulásaival szemben, az egy nevetséges rettegő, vagy egy „bogárista” elmebeteg.

Egy szűk, agresszív véleményformálói kör („véleményterroristák”, Schiffer András kiváló megfogalmazásával) tehát nagyon is tudatosan igyekszik lejáratni mindent és mindenkit, aki szembehelyezkedik az ő álláspontjukkal, érdekeikkel. S miközben jogosan űz gúnyt a nyilvánosság előtt megjelenő és felülethez jutó fantasztákból, közben rendkívül sunyi módon mossa össze velük, próbálja marginalizálni azokat is, akik egyáltalán nem őrültek és/vagy gonoszak, hanem pusztán realitásták és nem fogadják el a divatos multikulti, (ál)humanista, stb. nézeteket.

S tulajdonképpen itt nem is lehet eldönteni, hogy melyik a károsabb: Bogár vagy Szalai, az Echo TV vagy az Index. Mindkettő ugyanis arra a sajnos valós helyzetre épít, hogy az emberek igen túlnyomó többsége rendkívül alultájékozott, információt szinte kizárólag egyfajta irányultságú forrásokból szerzi be (ha egyáltalán olvas, néz, hallgat bármit is), és semmiféle erőfeszítést nem tesz, hajlandóságot nem mutat a mérlegelésre, a józanul kritikus szemléletre, a gondolkodásra, a komfortzónájából való kilépésre. A kész, könnyen fogyasztható panelek és a nyájhoz való tartozás sokkal kényelmesebbé, veszélytelenebbé teszik a mindennapokat, de persze ez megint nem újdonság. És nem is a tömeg a hibás ebben, hanem az írástudók felelőssége hatalmas. A cikk legjobb, és valóban, fenntartások nélkül támogatandó része az a kis keretes írás, amit – megint csak a lustábbak kedvéért – mindjárt szó szerint is beidézek; de előtte hozzátéve, hogy amit a szerző ír, az ugyanúgy igaz arra is, hogy az általa alkalmazott összemosó-manipuláló trükkel szemben is az a legjobb megoldás, ha olvasottabbak, tanultabbak vagyunk.

Ez a keretes rész az Index-cikkből tehát így szólt:

„Nem értik

Az, hogy Bogár mindent elborító kreténségét sok ember szereti, az nem az abszurd humor iránti igényünket jelzi. Hanem egyéb tanulságok mellett leginkább azt, hogy mennyire hiányzik az iskoláinkból a közgazdaságtani oktatás.    

Ha nem lenne környezetismeret, lehet, hogy Bogár azzal az elméletével haknizna, hogy Fenrir farkas megeszi a Holdat minden éjjel. A hallgatóság nagy része feltehetőleg nem akart gyűlölködni, csak egyszerűen nem értik, hogy mit csinál egy közgazdász, hogy lehet, hogy változnak az árak, vagy hogy az hol igazságos, hogy egy német nyugdíjas gazdagabb, mint ő. Nyomtathatnánk például pénzt, a jegybankárok bezzeg elég gazdagok. Ahogy a Hungaro együttes ezt ki is mondta.

Amit pedig egyáltalán nem értünk, oda hamar betör az ezotéria és a különböző félelmek.”

Legyünk tehát képesek érteni: nincsenek gyíklények, az életünkben előforduló problémákért, kudarcokért, nehézségekért, stb. NEM mindig mások a felelősek, nem egy háttérhatalom, amely még a saját anyagcserénket is az érdekeinek megfelelően manipulálja, hanem mi magunk. Ha tejjel esszük a barackot, híg lesz a kakánk. Ettől még persze szép számmal akadnak érthetetlen, megmagyarázhatatlan dolgok, igazságtalan történések is a világban. Ha azonban a mások által ezekre adott, jól hangzó, de hamis magyarázatokat örömmel és elégedettséggel, öntudatosan és a beavatottság másokat lekezelő büszkeségével tesszük magunkévá, azzal leginkább önmagunkat csapjuk be. De ugyanúgy azzal is, ha csak egyféle értelmezést engedélyezünk; hogyha a nekünk kedves gondolatoktól való bármilyen eltérést kigúnyolunk, lehülyézünk, lenácizunk, stb.

Ne tegyük gondolkodás nélkül magunkévá se a nyíltan bornírt szittya fantazmagóriákat, se a szofisztikáltan megírt humanista-kozmopolita agyatlanságokat se. Jézus nem volt magyar, de liberális véleményvezér sem.