Jobb életet akarsz? Rajtad a sor!

„»A falusi életforma egyáltalán nincs biztonságban, ha a jövőre nézünk. Persze a mi falunkban biztonságban van, de van jónéhány száz olyan falu Magyarországon, ahol nem.« – mondta Orbán Viktor a minap a felcsúti óvoda hatvanadik születésnapján. És azt is mondta, hogy »minél inkább támadnak bennünket azért, mert valami történik a faluban, fejlődik a falu, annál inkább folytatni kell a munkánkat« (...) »ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig«. Mindeközben az ország nagyobbik felén ordító szegénység, letaglózó depresszió és vaksötét kilátástalanság honol. Persze Orbán már tavaly ősszel megmondta: »az együttműködéshez bizalom kell. Az nem megy, hogy egyik nap diktatúrát kiáltunk, gyalázzuk a kormányt, lejáratjuk külföldön, másnap pedig azt mondjuk, hogy működjünk együtt, mert pénzről van szó«.

Mondjuk igazán elmagyarázhatná világosan is Orbán, hogy még milyen bizalom hiányzik neki az együttműködéshez ettől a szerencsétlen néptől, aki annyira bízott benne, hogy harmadjára is megválasztotta őt és hazug csapatát, sőt ebben a társadalmi vaksötétben még polgármestereket és önkormányzati képviselőket is választott abból a kleptomániás bandából, amit Fidesznek hívnak. 

Felcsúton és néhány kiválasztott településen kívül semmi sem fejlődik ebben az országban. Orbánék mindenkit elárultak, mindenkit becsaptak. Egy olyan államot építettek, ahol szó nélkül el lehet lopni a nyugdíj kasszát, a magyar földet, a dohányárusítás jogát, a befizetett adóforintokat és az unió euró milliárdjait, és meg lehet zsarolni bárkit (egyént, szervezetet, médiát, stb.) és koncepciós eljárásokkal vegzálni.

Az aprócska Felcsúton el lehet költeni focira 9 milliárdot, épülhet felesleges patyomkin kisvasút, a haver polgármester megnyerhet bármilyen állami pályázatot, a vőgyerek is fénysebességgel gyarapíthatja vagyonát, de nem gond... Mert »minél inkább támadnak bennünket azért (...) annál inkább folytatni kell a munkánkat«.

El lehet roganizálni méregdrága budapesti belvárosi ingatlanokat töredékáron, Vajna cimbi átláthatatlanul és ellenőrizetlenül hízlalhatja a vagyonát a Casino-bizniszben, Habony életművészként építheti a hazai és londoni üzletet, de nem gond... Mert »minél inkább támadnak bennünket azért (...) annál inkább folytatni kell a munkánkat«.

Már egymást is maffiózónak hívják, belülről kiabálnak kifelé fideszesek, azt sikítva, hogy mennyire rohadt és korrupt az egész gépezet, ahol stróman szőlősgazdákat az bánt, hogy mások táskahordozóznak helyettük, de nem gond... Mert »minél inkább támadnak bennünket azért (...) annál inkább folytatni kell a munkánkat«.

Most az egyik utolsó még köztulajdonban lévő kincsünket, a termőföldet fogják keresztapai pecsétgyűrűre nyomott kézcsókért szétszórni a haveroknak és a hithű pártcselédeknek, de nem gond... Mert »minél inkább támadnak bennünket azért (...) annál inkább folytatni kell a munkánkat«.

Felháborító ez a kapzsiság és primitívség. Szégyenletes hogy egy ilyen igen egyszerűen átlátható, szimpla emberi és politikainak nevezett törzsi érdek mentén működő aljasság áldozatai lettünk.

Arcpirító és rémisztő, de leginkább szégyenletes az, hogy erre jóformán semmilyen érzékelhető társadalmi reakció nincs. Bénultan bambán nézi az ország népe, ahogyan Orbán kifilézi a jogállamot, és hagyja egy koszos felcsúti fészerasztalon áporodott szagú Orbánisztánná rohadni a hazánkat. 

Nem ezt akartuk. Nem egy ilyen világot álmodtak a szocializmus önkényét megélt szüleink. Meggyőződésem, hogy még azok sem akarnak majd ebben az épülő orbáni önkényben élni, akik még tavaly is a Fideszre szavaztak. Ők sem akarnak abban az egyre jobban lecsúszó országban élni, ahol csak nagyon nehezen és keveseknek adatik meg, hogy elég legyen a pénzük a következő fizetésig, ahol félnie kell bárkinek amiatt, hogy felvállalja a véleményét.

Mi egy tisztességes, nyugatias (európai) országot akartunk, ahol jó élni, ahol nyolc óra munkából keresett fizetésből tisztességgel meg lehet élni, ahol nem az számít, hogy a társadalom melyik szegletéből jössz, hanem az, hogy neked milyenek a képességeid és mit akarsz elérni.”