Háború

„Legalább 14 éve, a 2001-es New York-i terrortámadás óta a nyugati világ (akármi is annak a definíciója) háborúban áll a radikális iszlámmal (akármi is annak a definíciója). Ennek a háborúnak, amelyet az afgán hegyektől a szír sivatagon át francia lakótelepekig vívnak változó intenzitással, legújabb csatájára került sor több párizsi helyszínen péntek éjjel.

Ezt a háborút a nyugat nem tudja megnyerni. Az ellenfél nem egy hadsereg, amelyet a csatatéren le lehet győzni, megölni és foglyul ejteni, hanem egy ideológia, és az ilyenek ellen vívott háborúkat teljesen megnyerni lehetetlen. Jó példa erre a nyugati világ legutóbbi ideológiaellenes harca, a hidegháború, amelynek romjai még ma is füstölögnek, a leglátványosabban éppen Kelet-Ukrajnában.

Ebben a megnyerhetetlen háborúban a nyugati világ nagyon jól teljesít. 2001 szeptember 11 óta Madridtól Londonon át Párizsig voltak nagyon véres, esetenként száznál is több halálos áldozatot követelő merényletek, azonban ezek megkarcolni sem tudták a nyugati világ lényegét, a szabadságot és a kényelmes, anyagilag biztonságos életet. Akárhogy is erőlködnek a gyilkos terroristák, a létező világok legjobbika továbbra is a nyugati. Nem véletlen, hogy akárcsak a kommunista elnyomás alatt élő szerencsétlenek, ma a radikális iszlám által megnyomorítottak is róla álmodnak, felé szöknek.

(...)

Az újfajta háború újfajta megoldásokat kíván, és a nyugati világ az utóbbi 14 évben ezeket többnyire meg is találta. Ennek köszönhető töretlen prosperálása és szinte felhőtlen békéje. A háborúkban azonban sajnos mindig lesznek halottak.”