„A republikánus választók egy olyan jelöltért rajongnak, aki maga se tudja, mit akar, azon kívül persze, hogy 2017-től elnök úrnak szólítsák. És mindezidáig úgy néz ki, bejön neki, hogy tájékozatlanságát megfelelő mértékű bunkósággal társítja, miközben rendre jó érzékkel választja ki, mely témákhoz kell hozzányúlni. Ezzel tudja legkönnyebben megszólítani a mindannyiunkban ott rejtőző sátánfajzatot.
Tényleg ő lenne Amerika Orbán Viktora? – ahogy arra a Washington Post utalt még szeptemberben (vagyis ők Orbánt nevezték Európa Trumpjának, dehát ez a kettő kölcsönösen feltételezi egymást). A válaszunk: nem feltétlenül. Nyilván vannak hasonlóságok, de azért ez a párhuzam mégiscsak mindkettőjük számára sértés lenne. Míg a magyar miniszterelnök egy karizmatikus karrier-politikus, rengeteg tisztelővel és talpnyalóval, aki tudatosan építette fel imázsát, indított etnicista gyűlöletkampányt, szabta át a választókörzeteket, rúgott bele a társadalom elesettjeibe, kötött bele a hazánknak pénzeket folyató Európai Unióba, hogy ezzel maximalizálja a hatalmát – hiszen a miniszterelnöki szék a mindene –, addig Donald Trump egy troll, akiért leginkább a pártjukból kiábrándult konzervatívok vannak oda, hiszen végre kimondja, amit ők is gondoltak magukban: hogy minden szar, pedig a megoldás annyira de annyira kézenfekvő, a haverokkal már többször megoldották ugyanis fejben az államadósság és az illegális bevándorlás kérdését egy sör mellett – az igazi politikusok persze erre nem képesek, csak ez a hetven felé járó elkényeztetett hülyegyerek, aki ha meglát valamit, azt magának akarja, legyen szó felhőkarcolókról, szépségversenyekről, amerikai elnökségről vagy tulajdonképpen bármiről.(…)