Amerika Viktátora – avagy Trump széttrollkodja a választási kampányt

„A republikánus választók egy olyan jelöltért rajongnak, aki maga se tudja, mit akar, azon kívül persze, hogy 2017-től elnök úrnak szólítsák. És mindezidáig úgy néz ki, bejön neki, hogy tájékozatlanságát megfelelő mértékű bunkósággal társítja, miközben rendre jó érzékkel választja ki, mely témákhoz kell hozzányúlni. Ezzel tudja legkönnyebben megszólítani a mindannyiunkban ott rejtőző sátánfajzatot.

Tényleg ő lenne Amerika Orbán Viktora? – ahogy arra a Washington Post utalt még szeptemberben (vagyis ők Orbánt nevezték Európa Trumpjának, dehát ez a kettő kölcsönösen feltételezi egymást). A válaszunk: nem feltétlenül. Nyilván vannak hasonlóságok, de azért ez a párhuzam mégiscsak mindkettőjük számára sértés lenne. Míg a magyar miniszterelnök egy karizmatikus karrier-politikus, rengeteg tisztelővel és talpnyalóval, aki tudatosan építette fel imázsát, indított etnicista gyűlöletkampányt, szabta át a választókörzeteket, rúgott bele a társadalom elesettjeibe, kötött bele a hazánknak pénzeket folyató Európai Unióba, hogy ezzel maximalizálja a hatalmát – hiszen a miniszterelnöki szék a mindene –, addig Donald Trump egy troll, akiért leginkább a pártjukból kiábrándult konzervatívok vannak oda, hiszen végre kimondja, amit ők is gondoltak magukban: hogy minden szar, pedig a megoldás annyira de annyira kézenfekvő, a haverokkal már többször megoldották ugyanis fejben az államadósság és az illegális bevándorlás kérdését egy sör mellett – az igazi politikusok persze erre nem képesek, csak ez a hetven felé járó elkényeztetett hülyegyerek, aki ha meglát valamit, azt magának akarja, legyen szó felhőkarcolókról, szépségversenyekről, amerikai elnökségről vagy tulajdonképpen bármiről.(…)

Tulajdonképpen Trump nem nagyon csinál mást, mint republikánus társai: azt mondja, az ország szarban van (a Reuters/Ipsos felmérése szerint a republikánus választók 83 százaléka gondolja azt, hogy rossz irányba mennek jelenleg a dolgok), méghozzá Obama miatt. Viszont hozzáteszi, hogy ezen már szerencsétlen republikánusok se tudnának segíteni. Szerinte az Egyesült Államoknak nem egy politikusra van szüksége az ország élén, hanem egy sikeres üzletemberre, aki kemény munkával építette fel saját sikeres ingatlan-bizniszét (mert mint mondja, »mindössze« egymillió dollárt kapott az apjától, azt is csak kölcsönbe, hogy találja ki, hogyan tud a pénz pénzt fialni, ma viszont saját bevallása szerint már tízmilliárd dolláros vagyonnal rendelkezik). Trump azt mondja, ledolgozza a 18 billió dolláros amerikai adósságot, és elsőként fogja úgy vezetni az országot, hogy az még nyereséges is lesz.

A kérdés csak az, hogy ki fog nyerni, és ki fog veszíteni, ha ígéreteit valóra váltja.”