A rendkívül alacsony óraszám várható következményei különösen aggasztóak a szlovákiai magyar népesség iskolai végzettségének fényében, amely hagyományosan kedvezőtlenebb az összlakosságénál: jelentősen magasabb közöttük az általános iskolai és szakmunkás végzettséggel, míg sokkal alacsonyabb az érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. (...)
A szlovák hatóságok ezzel a lépéssel gyakorlatilag egy kegyetlen döntés elé állítják a magyar kisebbség tagjait: vagy asszimilálódnak vagy belenyugszanak abba, hogy a diszkriminatív oktatási rendszer miatt egész életükben gazdaságilag és társadalmilag is hátrányos pozícióban rekednek többségi társaikhoz képest. A helyzet tragikus élességgel mutatja, hogy a kisebbségi jogok nem pusztán identitás-kérdések, de meglétük vagy hiányuk emberek százezreinek mindennapi életében, akár saját bőrükön is tapasztalható következményekkel járhat. Emellett azt is bizonyítja, hogy az oktatáshoz való jog megkérdőjelezése, a különböző diszkriminatív gyakorlatok – legyen szó osztálybeli vagy etnikai szegregációról, vagy épp az anyanyelven való tanulás jogának az elvitatásáról – igazságtalan gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket teremtenek vagy termelnek újra, gyengébb munkalehetőségekre, szegénységre és kilátástalanságra kárhoztatva embereket pusztán amiatt, hogy milyen nemzeti, etnikai vagy gazdasági hátterű családba születtek.”