„Az új központi kerettanterv első látásra is annyira abszurd, hogy már létezik vicc a szíriuszi magyar csodagyerekről, aki kétszer gyorsabban tanul meg írni-olvasni, mint bárki más. Ugyanis az új kerettanterv radikálisan és diszkriminatív módon csökkentette az anyanyelv oktatására fordítható órák számát a magyar tannyelvű általános iskolákban: míg a magyar alsó tagozatos diákok számára heti öt kötelező anyanyelvi órát ír elő, addig szlovák diákok számára továbbra is jóval magasabb óraszámot.
Mivel a diákok az anyanyelv oktatási órák keretein belül sajátítják el az írás-olvasást, a csökkentett óraszám behozhatatlan hátrányt jelent a magyar tanítási nyelvű iskolákba járó diákok számára. Nem csak az írás-olvasás elsajátítása kerül így veszélybe, de az arra épülő olyan alapkészségek, mint a szövegértés és szövegalkotás, vagyis a későbbi szaktárgyak ismeretanyagának elsajátítása is.
A rendkívül alacsony óraszám várható következményei különösen aggasztóak a szlovákiai magyar népesség iskolai végzettségének fényében, amely hagyományosan kedvezőtlenebb az összlakosságénál: jelentősen magasabb közöttük az általános iskolai és szakmunkás végzettséggel, míg sokkal alacsonyabb az érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. (...)
A szlovák hatóságok ezzel a lépéssel gyakorlatilag egy kegyetlen döntés elé állítják a magyar kisebbség tagjait: vagy asszimilálódnak vagy belenyugszanak abba, hogy a diszkriminatív oktatási rendszer miatt egész életükben gazdaságilag és társadalmilag is hátrányos pozícióban rekednek többségi társaikhoz képest. A helyzet tragikus élességgel mutatja, hogy a kisebbségi jogok nem pusztán identitás-kérdések, de meglétük vagy hiányuk emberek százezreinek mindennapi életében, akár saját bőrükön is tapasztalható következményekkel járhat. Emellett azt is bizonyítja, hogy az oktatáshoz való jog megkérdőjelezése, a különböző diszkriminatív gyakorlatok – legyen szó osztálybeli vagy etnikai szegregációról, vagy épp az anyanyelven való tanulás jogának az elvitatásáról – igazságtalan gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket teremtenek vagy termelnek újra, gyengébb munkalehetőségekre, szegénységre és kilátástalanságra kárhoztatva embereket pusztán amiatt, hogy milyen nemzeti, etnikai vagy gazdasági hátterű családba születtek.”