Itt azonban még nincs vége.
A németek ugyanis – az EU működési gyakorlatában szokatlan módon – a minapi EU csúcson egy olyan részt kívántak utólag becsempészni a tanácskozás megszövegezett zárónyilatkozatába, amely a tagállamok első számú vezetőinek aláírásával írta volna felül a belügyminiszterek korábbi többségi döntését a kvótákról. A hivatkozott részt végül nem sikerült becsempészni a zárónyilatkozat szövegébe, ám világosan mutatja a németek kétségbeesését. Egyben azt is, hogy Merkel is tisztában van szeptemberben „elfogadott” kvótadöntés jogi tarthatatlanságával.
Ficonak valószínűleg igaza lesz.
A kvótarendszer egy hónappal ezelőtti áterőszakolása, majd a döntés további erőszakos proponálása (lásd Hollande fenyegető kijelentését a kvótát elutasító országok EU támogatásának megvonásáról, vagy az európai baloldal támadását Fico pártja ellen) olyan súlyos konfliktust teremtett és fog még teremteni az EU-tagországok között, amely végső soron „az unió teljes további működését is érinti majd”.
Mi pedig rögzíthetjük, hogy az EU – kínokkal világra hozott, de korcsnak és életképtelennek bizonyult – értelmetlen kvótaterve, amely egyébként sem az okokat kezeli, csak a következményeket próbálja szétteríteni a tagállamok között, megbukott. Még az előtt, hogy annak alapján legalább az első ezer menekültet (ami kevesebb, mint a terv egy százaléka) felosztották volna.