Rózsaszín inggel a fotelforradalmárok ellen

„A tudósító az első percben szomorúan konstatálja, hogy nem tud észrevétlenül lelépni, ugyanis abban az esetben mintegy 25%-kal csökkenne a hallgatóság létszáma. Ellenzéki tüntetés, Magyarország, 2015.

Pedig az ember mehetett volna más, úgynevezett ellenzéki úgynevezett megmozdulásra, ha föltétlenül ennek érezte szükségét. Például megtekinthette volna a hypersebességre kapcsolt Gyurcsány Ferencet, aki ezúttal nemcsak DK-s (= Demokratikus Koalíció = Gyurcsánypárt) közönségét hagyta otthon, de önnön hangjának imádatát is, így gyorsabban végzett beszédével, minthogy a sajtó azt lejegyezhette volna. Vagy elmehetett volna megnézni Szigetvári Viktort, az Együtt (-PM-Szolidaritás) elnökét, aki saját elnökségének körében virágot helyezett el Nagy Imre szobránál. Lássuk be, ezek nem túl izgalmas programok. Ahhoz is elég speciális kíváncsisággal kell rendelkezni, hogy valaki Gregor Bernadett (= művésznő) jobbikos kámigautjának legyen tanúja. Ott van akkor még a PKP (=Polgári Konzervatív Párt), de ezt Seres kolléga idejében lestipistopizta, mert a Seres-féle fetisizmusnak régóta állandó tárgyát képezik az erős liberális gyökerekkel rendelkező, magukat konzervatívnak tituláló, ám mikroszkóppal sem észrevehető pártkezdemények. (László azután nem írta meg a tudósítást, de üzeni, hogy Béndek pártelnök kiváló beszédet mondott, csak az a gond, hogy összesen ők ketten értik, nekünk meg az úgynevezett olvasóra is tekintettel kell lenni.) Az MSZP (= jelen állás szerint a legnagyobb ellenzéki párt) megemlékezésére Kaposvárig kellett volna utazni, ez kilőve. Az LMP (=hagyjuk) és a PM (az LMP-ből váltak ki, hagyjuk²) által keltett izgalmakat az eddigi tapasztalatok alapján előre meg lehetett becsülni.

Mármost mindez azért fölöttébb érdekes, mert az idei nemzeti ünnepet a kormány hagyta a fenébe. A város nincs föllobogózva, a kormánymédia visszafogott, Orbán külföldön, még az állami protokollesemények is alig látszódnak. Amennyiben nincs propagandaötlet, úgy a rendszerváltó szervezetek identitását meghatározó ’56 is felejtős. Azért én, ha ellenzék lennék, akkor ezt minimum szóvá tetettem volna.”