Sem bal-, sem jobboldali kormányok nem akartak ujjat húzni a nagy Szovjetunió örökösével, Oroszországgal, hiába nevezhető a felirat tartalma, khm..., legalábbis túlzónak.
„Sokan persze egyszerűen hazugnak mondanák, de ebben nincs teljesen igazuk. Katus László néhai történészprofesszor fejtette ki egy ízben érzékletesen, hogy ne tekintsük jogtalannak azok érzéseit, akik a rettenetes náci és nyilas terror után valóban felszabadulásként élték meg a Vörös Hadsereg bejövetelét, miként az is nyilvánvaló, sokan legfeljebb megszabadulásnak tartják a történteket. Vagy még annál is rosszabbnak: be- vagy elszabadulásnak. Erre javasolta Ungváry Krisztián történész a félszabadulás szó bevezetését, mint ami közös nevezőt jelenthetne mindenki számára.
Ebben az országban azonban nem szokás a közös nevező – ha csak a történelmünket nézzük, akkor az elmúlt száz évből a Rákosi-rezsim kivételével ez mindegyik korszakra igaz, pedig akadt vagy nyolc-tíz. Ahogy korábban, úgy most is az egyik oldalon áll honfitársaink egyik fele, vésőket markolva, velük szemben a másik, dacosan. Pedig néha kezet kéne tudni fogni.”
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
A rapper időzavarba került.
A kegyelemben részesülők között többen vannak, akiket kábítószerrel való visszaélés miatt ítéltek el, valamint van egy bevándorlókat képviselő aktivista is.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
Hermész a görögöknél az istenek hírnöke, emellett az irodalom védelmezője is volt. Nem tudom elhessegetni magamtól az érzést, hogy talán ezért volt valami közünk egymáshoz.
Trump komolyan gondolta a woke politikák felszámolását.
„Make Amerika great again!”, „Nekünk Magyarország az első!”. Így fordíthatjuk le Kölcseyt mai nyelvre – így beszél a normalitás, ez a régi, elveszett világunk visszajövetelének ígérete.
