Sok sebből vérzik a magyar menekültügyi bíráskodás

„Az Eötvös Károly Intézet szerint az alkotmányosságot sérti a Magyarországon az utóbbi hetekben kialakított menekültügyi bíráskodási rendszer. Ennek belátásához elegendő csak magunk elé képzelni azt a szír vádlottat, aki a kiutasítását kimondó bírói ítéletet és az annak alapjául szolgáló vádakat azért nem érti meg, mert a hatályos jogszabályok szerint az eljárás során sem a vádiratot, sem az ítéletet nem kell lefordítani az anyanyelvére. A problémák azonban nem itt érnek véget. A bírák függetlensége terén is találunk megválaszolatlan kérdéseket.

A határzárral kapcsolatos újonnan bevezetett bűncselekményekkel a kormányzat tömeges büntetőpereket idézett elő, amelyekben az új szabályok szerint csak az Országos Bírósági Hivatal elnöke által erre kijelölt bírók ítélkezhetnek. Közülük többet kifejezetten ezért rendeltek ki az illetékes bíróságokra. Ugyanakkor nem világosak a bírák kiválasztásának szempontjai. A kirendelt és kijelölt bírák közül többeknek határozott idejű a bírói kinevezése, márpedig a bizonytalan egzisztenciájú, határozott időre kinevezett bírák kijelölése a határzárral kapcsolatos büntetőügyekben a függetlenség tekintetében kétséget ébreszt. A Velencei Bizottság 2012-ben kijelentette, hogy a határozott idejű bírói kinevezés a bírói függetlenség szempontjából bírálható, mert az ügyek meghatározott módon való eldöntésére irányuló nyomás nehezedhet a bíróra.

Szintén bírálandó az érdemi döntési hatáskörrel felruházott bírósági titkárok alkalmazása a menekültügyi határozatokkal kapcsolatos felülvizsgálati eljárásokban. Az Alkotmánybíróság 2008-ban kimondta, hogy a bírósági titkárok döntéshozatali jogkörökkel való feljogosítása nem vezethet arra az eredményre, hogy az Alkotmány kifejezett rendelkezésével ellentétes módon, az igazságszolgáltató, érdemi ítélkező tevékenység kikerüljön a hivatásos bírák hatásköréből. Márpedig pontosan ez történik Magyarországon a menekültügyi bíráskodásban.”