Török Gábor és a világpolitikai tényező

„Török Gábor szerint Orbán világpolitikai tényezővé nőtte ki magát. A Magyar Labdarúgó Szövetség független elnökségi tagja téved. Orbán semmivé nem nőtte ki magát. Annyi történt, hogy a menekültek balkáni útvonala Magyarországot érintette. A menekültek váltak világpolitikai tényezővé, nem Orbán. Orbán mindössze azért lett híres, mert mesterségesen idézett elő kaotikus helyzetet és embertelenül bánt a menekültekkel. Ez felháborodást keltett, ami ismertté tette őt. Ezt keveri Török azzal, amikor valaki a kvalitásai révén a világpolitika alakítója lesz.

Világpolitikai tényezőnek azt nevezik, akinek döntései az emberiség sorsát befolyásolják. Orbán néhány ezer ember sorsát befolyásolta, akik Magyarországon át akarták eljutni Európába. Kihasználta a kiszolgáltatott helyzetüket és véresre verette őket. Dróthálóval megfogta őket, mint a nyulakat. Gyáván könnygázt fújatott gyerekekre és nőkre. Megveretett külföldi újságírókat. Letöröltette az AP tudósítójának felvételeit, amelyen látszott, hogy kutyát uszítanak menekültekre. Ilyeneket a legsötétebb diktatúrákban tesznek. Ezt nem »világpolitikai tényezőnek«, hanem bűnözőnek hívják. Világpolitikai tényezővé Gandhi, Martin Luther King és Nelson Mandela nőtte ki magát, nem az Orbán-Rogán-Szijjártó gecitrió. Ezek csak megértek az életfogytiglani börtönre.

Orbán győzelemre akarja vezetni a szélsőjobboldalt Európában. Ez támadás a szabad világ ellen. Ehhez használt fel háborúból menekülő családokat és dehumanizálta őket. Orbánnak, mint »világpolitikai tényezőnek« ezért a kis röszkei kalandért a hágai nemzetközi bíróság előtt lenne a helye. Orbán szándékosan kiprovokálta az összetűzést, hogy a menekülteket lejárassa és magát megmentőnek tüntesse fel. Nemzetközi jogot sértett, amikor menekültek elé szögesdrótot húzott, és aki menedékkérelmet nyújtott be, azokat rögtönítélő bíróságok futószalagon, érdemi vizsgálat nélkül utasították el. Utána ugyanazokat a menekülteket, akiket Röszkénél véresre veretett, néhány kilométerrel arrébb regisztráció nélkül különbuszokkal szállított az osztrák határra. Amikor ezt tette, akkor is törvénytelenül járt el. Az egész egy goebbels-i propagandát szolgált.

A sikeres főpróba után ettől az embertől nem áll távol, hogy népirtást rendezzen. Töröknek gondolnia kellene magára, hogy amikor Orbán és bandája bíróság elé kerül, az álelemző propagandisták is ott végezhetik: akik a diktátort fényezik, egy bűnszervezetnek falaznak, azok bűntársak. Török az Orbán farpofái közt eltűnt politológusok egyik legképmutatóbb képviselője, aki nyerészkedésből járat le egy szakmát.

(...)

Orbán Pesten nagy szájjal uszít a muszlimok ellen, aztán New Yorkban azt is letagadja, hogy az iszlámnak köze lenne a népvándorláshoz. Miközben az Iszlám Állam gyilkol Szíriában. Mindenki felelős, Amerikát most csak »nemzetközi politikaként« emlegeti. Európa is, amely a menekülteket befogadja, szemben vele, aki Pesten elvitatja még azt is, hogy ezek menekültek, de New Yorkban már együttérző velük. Azt mondja róluk, hogy »országaik rossz kormányzásának áldozatai«. Említést sem tesz arról, hogy ezek az országok éppen olyan tetü rendszereket működtetnek, mint az övé. Orbán szerint nem a népirtó rezsimekkel van baj, hanem azzal, hogy nem jól csinálják. Nem kormányoznak olyan jól, mint ő. Elfeljti, hogy ő az elején jár annak, aminek Aszad a végén.

Török ezt a mocsok magatartást emeli az egekbe, a gátlástalanságot politikai erénynek nevezve.

S ha már New Yorkról van szó, tegyünk említést a magyarok súlyos aránytévesztéséről. Azon nem csodálkozunk, hogy Magyarország legnagyobb tudományos tekintélye nem Albert Einstein, hanem az antiszemita összeesküvés-elméletek elmebeteg terjesztője, Drábik János. Ma már kormányzati szinten beszélnek nyíltan vagy burkoltan »háttérhatalomról«, amit még soha senki nem látott, egyetlen tagját megnevezni nem képes. A magyarok népirtó rezsimek helyett Amerikát teszik felelőssé a világ bajaiért, az orosz propagandacsatornák hazugságait visszhangozva.”