Másfél percben minden, mit '56-ról tudni kell

„Sokat agyaltam, mit lehetne írni október 23-ról. Mit nem írtak még meg '56-ról? Hogyan lehet valahogyan az ünnep megszokott kliséi, a hatalom kihízott zakós kötelezőt felmondós ceremóniájám, a bárgyú balos köztársaságozáson és az ócska migrációs demagógia (»akkor is meg kellett védeni a hazát« vs. »bezzeg a Nyugat befogadta a magyar menekülteket« túl?

Aztán rájöttem, hogy nem kell. Mert 27 esztendővel ezelőtt, az éppen szétrothadó, de azért még létező kommunista diktatúra végnapjaiban Bereményi Géza zseniális filmjében, az Eldorádóban már elmondta. Másfél percben elhangzik minden, de tényleg minden, amit 1956 felemelő, ma is erőt adó csodájáról, az elbukás keserves dicsőségéről, a mindig »okosabb« és »bölcsebb« mértéktartó megalkuvókról, és a helyettük halálba menő hősökről tudni kell:

»- Semmi értelme, hogy miattuk itt meghaljunk!

- Tudja, hogy hányan halnak meg most, hogy magának le ne égjen a pofájáról a bőr, mert magyar?

- Nem érdekel! Csináljon másokból áldozati bárányt! (...)

- Nem te fogsz meghalni, te szerencsétlen! Mert te bebújhatsz az óvóhelyedre megint, aztán kibújhatsz megint, aztán pofázhatsz megint. Hanem mi, mi fogunk meghalni, érted?! És vedd tudomásul, hogy én akkor is jobban járok, mint te, mert én előbb mint te, és nem úgy, mint egy kukac. Mert te sírni fogsz, amikor elővesznek téged. Mert elő fognak venni, ne félj, és azt csinálnak veled megint, amit akarnak. Mert téged senki sem fog megvédeni, mert senki sem lesz az ilyenekkel kegyes. (...)«”