„A 2008-as válság után gyakorlatilag minden olyan európai országban, melyet kirívó módon érintett a monetáris bizonytalanság és a termelés visszaesése, megerősödött a radikalizmus és a populizmus. Létrejöttek olyan alternatív, „lázadó” pártok, melyek felrúgták az eddigi konszenzust és politikai tradíciót. Portugália az egyetlen, melyben ilyen párt azóta sincs.
A magyarázatot erre a legtöbb elemző abban látja, hogy a 10,5 milliós ország az elmúlt, gazdaságilag igen nehéznek bizonyult években – főként 2011 óta – félmillió lakosát veszítette el, többnyire a radikalizmusra hajlamos fiatalokat. Ők a volt portugál gyarmatokra vándoroltak ki, ahol többnyire fellendülést hozott az elmúlt időszak. Ilyen Angola a maga drámai módon fejlődő olajiparával, vagy Mozambik, ahol nagy gázlelőhelyeket tártak fel, s a liberális gazdaságépítés a 2000-es évek második fele óta – az IMF szerint is – példátlan sikernek látszik. Vagy Brazília, mely minden gondja ellenére az egyik meghatározó gazdasági tényezővé vált India és Kína mögött.
Következésképp Portugáliában a választások kampányai, miként az elmúlt hónapokban is, nélkülözik a hisztérikus pillanatokat és a túlzott ellenségeskedést vagy ellenségkeresést. Igaz, ez azt is jelenti, hogy a szavazók száma is eléggé alacsony, ráadásul választásról választára csökken.”