De úgy tűnik, »hadovál« a pápa is. Orbán kioktatja a »nagyerejű katolikus megszólalót«. Közli, van egy »keresztény félreértés«. A »keresztény igények« az irgalomról, a »segítés keresztényi kötelességéről« »ha az állammal szemben fogalmazódnak meg, tévesek«. Milyen szerencse, hogy a mi államunk nem is esik ebbe a hibába. A keresztény irgalom is csak módjával érvényes. Az ostoba liberálisoknak és szolidárisoknak »minden fáj, ami a világban történik«. Bárgyú, érzelgős népség. A helyes felfogásban az irgalmat korlátozza a felelősség. Először is szűkebb környezetünkért, majd településünkért vagyunk felelősek, még a nemzet is csak azután jön, pláne más emberek. A maga gyakorlati dilemmáival küzdő átlagember valóban így cselekszik, de itt most a miniszterelnök beszél. A család, a barátok előrébb állnak a fontossági sorrendjében, mint a nemzet. Felcsút előrébb, mint az ország. Orbán így fogja fel személyes küldetését, ez az ő saját keresztény-nemzeti értékrendje, amellyel megváltaná Európát. A nemzet javánál fontosabb egy szűk kör java, a kereszténység pedig nem más, mint hogy nem muszlim, nem zsidó, nem szabadelvű.
Hát itt nemcsak a radikálisok szájszaga rontja a tiszta levegőt.”