Szájszag Kötcsén

„Ne tévedjünk. Orbánnál semmi sem az, ami. A liberalizmus nemcsak liberalizmus, a nemzeti-keresztény eszmerendszer nem a kereszténységet és nem a nemzet szolgálatát jelenti. A miniszterelnök a szabadelvűséggel együtt a szolidaritást és az emberi jóságot is a »liberális blabla« részének tartja, amivel nemcsak Európát, hanem az egész világot meghülyítették. Hiba volt arról beszélni, »hogy univerzális emberi jogok léteznek, amelyek mindenkit megilletnek«, hogy a szabadság fontos, hogy az információkhoz »minden emberi lénynek hozzá kell férnie«. Hiba maga a világháló is. Nevetségesnek és álszentnek tartja azokat (persze őket is liberálisnak nevezi), akik »csak úgy tudnak élni, ha magukat jó embernek látják«. Nem jónak, hanem erősnek kell lenni. A jóság gyengeség. »Jólétben élni és liberális módon jónak látni magunkat többé Európában nem lehetséges.«

A kormány szócsöveként használt Magyar Idők készségesen csatlakozik: »nem érdekel az Európai Egyesült Államok, ahol…széplelkűsködve szolidaritásról és egyenlőségről illik hadoválni«. Értjük. Megvédjük Európát, először is saját magától.

De úgy tűnik, »hadovál« a pápa is. Orbán kioktatja a »nagyerejű katolikus megszólalót«. Közli, van egy »keresztény félreértés«. A »keresztény igények« az irgalomról, a »segítés keresztényi kötelességéről« »ha az állammal szemben fogalmazódnak meg, tévesek«. Milyen szerencse, hogy a mi államunk nem is esik ebbe a hibába. A keresztény irgalom is csak módjával érvényes. Az ostoba liberálisoknak és szolidárisoknak »minden fáj, ami a világban történik«. Bárgyú, érzelgős népség. A helyes felfogásban az irgalmat korlátozza a felelősség. Először is szűkebb környezetünkért, majd településünkért vagyunk felelősek, még a nemzet is csak azután jön, pláne más emberek. A maga gyakorlati dilemmáival küzdő átlagember valóban így cselekszik, de itt most a miniszterelnök beszél. A család, a barátok előrébb állnak a fontossági sorrendjében, mint a nemzet. Felcsút előrébb, mint az ország. Orbán így fogja fel személyes küldetését, ez az ő saját keresztény-nemzeti értékrendje, amellyel megváltaná Európát. A nemzet javánál fontosabb egy szűk kör java, a kereszténység pedig nem más, mint hogy nem muszlim, nem zsidó, nem szabadelvű.

Hát itt nemcsak a radikálisok szájszaga rontja a tiszta levegőt.”