„Tisztelt Szövetségi Kancellár Asszony,
mi, az Európai Unió polgárai, akik e nyílt levelet aláírásukkal gyakran csak azáltal látjuk majd el, hogy közösségi hálózatokban megosztjuk, aggódunk. Aggódunk Európa körül zajló polgárháborúk elől menekültek ezreiért, akik az Európai Unió csődöt mondott menekültügyi politikájának túszaiként és egy egyre fékeveszettebb nemzeti kormányzat játékszereként kénytelenek Magyarországon emberhez méltatlan körülmények között a bizonytalan holnaptól rettegni. Azoknak az Európa mellett elkötelezett magyaroknak, akik 25 éven keresztül büszkék lehettek arra, hogy ők bontották ki az első követ a berlini falból, e helyzet különösen szégyenletes és megalázó.
A magyar kormány plakátokon és tévéműsorokon keresztül hónapok óta lépten-nyomon gerjeszti a menekültektől való félelmet és az irányukban táplált ellenérzéseket, amivel az európai alapértékek kőtábláit zúzza össze. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a menekülteket drótkerítéssel és hatósági szigorral előre kriminalizálják, megteremtsék kitoloncoltatásuk jogalapját és egyszersmind behízelegjék magukat a szélsőjobboldali szavazók szívébe. Nagy lépést tett a politikai különutasság e sehová se vezető ösvényén a kormány, amikor múlt pénteken a szélsőjobboldali képviselők szavazatával elnyerte azt az új jogosítványt, hogy szeptember 15-től kezdődően menekültügyi válsághelyzetre hivatkozva szükségállapotot vezethessen be és bevethesse akár a hadsereget is. Ez a demokrácia intézményének nyilvánvaló kiüresítése és egyszersmind fenyegető hatalmi póz is. A szolidaritás és a humanitás fölmondásának politikusai ugyan magyar politikusok, de egyszersmind az Ön párt-szövetségesei is. Hónapok óta úgy viselkednek Magyarországon, mintha az Európai Néppárt kikiáltotta volna a xenofóbia kalifátusát és bevezette volna az intolerancia és a nemzeti önérdek saríáját.
Magyarország lakossága dacolt a magyar kormány hecckampányával, európai méltóságának tanúbizonyságát adta, a polgárok spontán kezdeményezésére csekély jövedelmét és szabadidejét megosztotta a menekültekkel, akik hetek óta pályaudvarokon táboroznak. Önkéntesek adnak tájékoztatást, gondoskodnak tolmácsról, tartanak a traumatizált gyerekeknek foglalkozásokat, ellátják a betegeket, nem ritkán a magyar drótkerítés sebesültjeit, miközben a kormányon lévő politikusok, egytől egyig az Ön pártszövetségesei, európai színtéren űzik végzetes játékaikat. Napi tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen politikai körülmények között a magyar államtól sem tisztességes menedékkérelmi eljárás, sem sikeres integrációs folyamat nem várható el. Amikor szerdán de Maizière úr a menedékügy közös európai sztenderdjeinek szükségességét hangsúlyozta, minden européer szívéből beszélt, a miénkből is. Mindannyian támogatjuk a terhek egyenlő elosztását. Az európapárti magyarok e készségüket az elmúlt hetek adakozásaival és a tranzitzónákban végzett önkéntes munkával elégszer bizonyították is. Amíg azonban az említett sztenderdekről nem állapodtak meg a politikusok és gyakorlati felvilágosító munka során nem vésték a szívek márványtáblájára, illetve tényleges megvalósításuk fölött senki sem őrködik, a Budapesten rekedt menekülteket nem bízhatjuk rá egy lomha és eleve a menekültek kitoloncolásának lehetőségére összpontosító bürokrácia embertelen gépezetére. Akkor továbbra is a politikai cselszövések túszai maradnának.
Mi, e levél aláírói, azt az egyetlen európai megoldást kérjük Öntől, melyet a történelmi pillanat lehetőségként fölkínál. Segítsen minket abban, hogy továbbra is hihessünk a közös európai ház gondolatában, engedje meg a polgárháborús menekülteknek, hogy kiutazhassanak Németországba, ne szolgáltassa ki ezeket a szerencsétleneket a magyar szögesdrót-politikának.
Európai üdvözlettel és reménnyel:
Aczél Ágnes, szociológus
B. Gáspár Judit, pszichológus
Bulkai Tamás, mérnök
Bulkainé Ádámosi Margit, mérnök
Dr. Demszky Gábor szociológus, Budapest volt polgármestere
Dobrovits Orsolya, művészettörténész
Gábor Sára, egyetemi hallgató
Galkó Balázs, színművész
Garaczi László, író
Gehér József, tanácsadó
Gerlóczy Ferenc, újságíró
Györe Balázs, író
Kállay Eszter, egyetemi hallgató
Kálmán C. György, egyetemi tanár
Kiss Mihály, pedagógus
Kornis Mihály, író
Dr. Kovács Ilona egy. tanár
Kőrössi Papp József, költő
Lángh Júlia író, újságíró
Lázár Júlia, tanár, költő, műfordító
Lévai Júlia publicista
Miklósi László történelemtanár
Nagy Mihály, hallgató
Nyerges András, író
Perczel Anna, építész, az ÓVÁS! Egyesület elnöke
Perczel István, egyetemi docens
Perényi Péter ügyvezető
Radics Viktória, irodalmár
Radnóti Zoltán, rabbi
Schuller András, doktorandusz (Strasbourg)
Soproni Anna, orvos
Szijj Ferenc, költő
Sziklai István, középiskolai történelem
Tábor Ádám, író
Tillmann János, egyetemi tanár
Tóth Ildikó, fordító-tolmács
Törzsök Erika, szociológus
Uzelmann Annamária ügyvezető
Vajda Károly, habil. egy. docens
Várdy Péter nyugalmazott docens (Twente)
Wessely Anna művészettörténész
Zalai Gábor, ingatlanfejlesztő”