„A globalizáció negatív hatását erősen érzékeltető, országhatárokon átívelő migráció új kihívásokat jelentett és jelent – egyre fokozottabban – a befogadó államok számára. A jelentősen megsokasodott menedékkérők az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis nem csupán munkaerőtöbbletet jelentenek, hanem közbiztonsági, sőt egyre gyakrabban nemzetbiztonsági kockázatot is.
Ezért a bevándorlás jelenségét elemző hagyományos diszciplínák mellett mind fontosabb
szerepet kap a biztonságpolitikai elemzés, amelynek célja egyrészt a migráció tendenciáinak a feltérképezése, másrészt azok potenciálisan veszélyes hatásainak az
elemzése. A biztonságpolitikai elemzésnek hangsúlyos része kell hogy legyen a befogadó
társadalom – jelesen az európai értékrend – védelmére ajánlott stratégiák kidolgozása, továbbá az egymással konfliktusban élő bevándorló népcsoportok kölcsönös türelmét és toleranciáját erősítő ajánlások elkészítése. Európa-szerte – így Svédországban is – sokféle vallású bevándorló kapott menedékjogot: síita és szunnita muzulmánok, ortodox keresztények. Így ők a letelepedésük során más etnikai és vallási közösségekkel is érintkeznek. Körükben számos esetben szültek az erőszakot sem mellőző konfliktusokat a szülőhazájukban zajló etnikai vagy vallási alapú ellentétek. Ezt illusztrálják például a harmadik legnagyobb svéd város, Malmö javarészt muzulmán többségű negyedeiben előforduló zsidóellenes megnyilvánulások, amelyek szorosan összefüggenek Izrael Közel-Keleten folytatott politikájával.
Egy hasonló indíttatású konfliktushelyzet alakult ki nemrégiben, amikor a júniusi törökországi parlamenti választások nyomán – melyen a kurdbarát HDP párt bejutott a parlamentbe – török és kurd bevándorlók csaptak össze Stockholm belvárosban. A migráció kézzelfogható biztonsági következményei ellenére sem szabad eltekinteni attól a ténytől, hogy a kivándorlók elsősorban a származási területükkel határos országokban keresnek menedéket. A menekültek tízezrei tehát főleg azoknak az államoknak jelentenek komoly terhet és fenyegetést – ez a tény viszont természetesen nem csökkenti az európai országokba történő bevándorlás biztonsági vetületeinek a komolyságát és a velük foglalkozó elemzések létjogosultságát.(...)
Szintén fontos kihangsúlyozni, hogy nem önmagában a bevándorlás okozza az esetenként vele járó nemzetbiztonsági kockázatot. Egy etnikai csoport a magával hordozott hátterével, szokásaival és tulajdonságaival együtt válhat – a többségi társadalom adott állapotától is függően – kiegyensúlyozottá, építő jellegűvé és integrálttá, vagy ellentétes esetben a társadalmi egyensúly, a demográfia, a szociológia vagy a biztonság szempontjából problémássá. Minél nagyobbak a különbségek (etnikai, vallási, kulturális vagy szociális értelemben) a többségi és kisebbségi közösségek között, illetve a két fél egymáshoz fűződő érdekeiben és elvárásaiban, annál nagyobb a konfliktus veszélye. A potenciális konfliktusforrást az is táplálja, ha a kisebbség magát a többségi társadalommal szemben ellenérdekeltnek definiálja (vallásos–szekuláris életfelfogás, kollektív–individualista magatartásforma, konzervatív–liberális világszemlélet, családközpontú–társadalomközpontú életvitel), és a többségi társadalomtól való önkéntes elkülönülést (szegregálódást) választja. Európa számos állama küzd hasonló típusú társadalmi jelenségekkel. A demográfiai hanyatlás, a pénzügyi válság, a jóléti rendszerek gyengülése és a főleg a fiatalok körében mutatkozó munkanélküliség sok helyen megingatta a lakosságnak az állam képességeibe vetett hitét, miszerint a liberális demokráciák képesek (többek között) minden polgár igényeinek megfelelő döntéseket hozni és végrehajtani. Mindemellett ugyanezek az országok migránsok és menekültek ezreit fogadják be, akik vagy megélhetési okokból, vagy fegyveres háborúból, bukott államokból, illetve üldöztetés elől menekülve érkeznek Európa multikulturalizmusból kiábrándult országaiba.”