Le a magyarokkal! – ilyen véleménnyel is találkoztunk a Kolozsvári Magyar Napokon, azonban a borutca végén felállított ideiglenes illemhely hátára felfirkált üzenet ezúttal nem talált célba.
„A magányosan elhaló, inkább megmosolyogtató sértegetést ugyanis számtalan ellenpélda cáfolta meg a kincses város jó hírét messze vivő rendezvénysorozaton. Elég volt csak végigsétálni a Farkas utcai vásárban ahhoz, hogy a saját szemünkkel lássuk: a dörgölőző politikai nyilatkozatokon túl a kolozsvári románság is örömmel fürdőzött a magyar napok fényében. A felújított református templomban ugyanúgy lehetett román szót hallani, mint a főtéri koncerteken és az éjszakai bulikban, sőt olyan vendéggel is találkoztunk, aki csak azért látogatott el Kolozsvárra, hogy magyarokat ismerjen meg.
A jóleső személyes tapasztalatok egyértelműen alátámasztják azokat a statisztikai adatokat, melyek szerint – ahogyan a KMN egyik előadásán is elhangzott – az elmúlt évek során 80-ról 30 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint a magyarok veszélyt jelentenek a románokra, illetve az országra. Vasile Dâncu szociológus ugyanakkor a beszélgetésen azt is kimondta, hogy külön társadalmakban, párhuzamos világban élünk, és csak az egymásról alkotott sztereotípiák jelzik, hogy közünk van egymáshoz.”