Csip-csup ügyeim

„Hagyjuk azonban abba a kisebbségi nyavajgást, és térjünk vissza a nemzeti rendőrséghez. Régiónk négy EU-s országgal határos, s ebből kifolyólag – szajkózzák – egyfajta híd lehet Ukrajna és a jobb sorsra érdemesült Európa között. Nos, már csak ebből a megfontolásból sem ártott volna, ha a polícija megszervezésekor mondjuk a kötelező feltételek között nem szerepel, de a jelentkezőknél előny »egyéb« nyelv birtoklása. És nem is az angolra vagy a franciára gondolok, hanem csupán a sok-sok itteni számára anyanyelvnek számító magyarra és szlovákra. Ungvár és Munkács kőhajításnyira van Magyarországtól és Szlovákiától, s az onnan érkező – igaz, mostanság megcsappant létszámú – turisták (is) alighanem örömmel vennék, ha szükség esetén anyanyelvükön kérhetnének és kaphatnának tájékoztatást a közrend őrétől.

Persze meglehet, én állok rosszul a dolgokhoz, s azért nem bíbelődnek a nagyurak ilyen csip-csup nemzetiségi és nyelvi kérdésekkel, mert ezeknél sokkal fajsúlyosabb feladatokat kell megoldaniuk. Háborúskodást, bérbefagyasztást, tarifaemelést, a külföldön dolgozók jövedelmének megadóztatását – hogy csak néhányat említsek…”