Ez Magyarország – szolidaritás a menekültekkel

„Aminek a tanúi vagyunk, az lényegében egy klasszikus katasztrófahelyzet. Kiken kell segíteni? A világban egyre több és több helyen vannak rendkívül komoly belső feszültségek, polgárháborúk és tömeggyilkosságokat eredményező vallási és kulturális ellentétek, amelyek gerjesztik ezt a népmozgást. Magyarországra viszonylag kevesen érkeznek Afrikából és a Távol-Keletről, a többség a polgárháború sújtotta Szíriából jött, ahol közvetlenül is jelen van az Iszlám Állam nevű borzalom; illetve Afganisztánból, amely csak látszólag nyugodt, a siíta – szunnita és egyéb törzsi eredetű ellentétek miatt máig élhetetlen hely, ahonnan a maffiaszerűen szerveződő és működő fegyveres csoportok elől napról napra többen kénytelenek menekülni.

Akik ma hozzánk érkeznek, hónapokkal ezelőtt indultak el, ennyi idő alatt létesíthettünk volna speciális fogadó állomásokat, jól felszerelt táborokat, viszont a magyar kormány illetékesei ehelyett csak az uszító óriásplakátokkal készültek, így szinte sokkszerű volt a menekültek feltűnése a déli határon. Már a kezdetektől hátráltatta a segítő munkát a kormányzat és a szélsőjobboldal gyűlöletkampánya, de még így is ezrek indultak el segíteni, ezrek rohantak élelmiszert vásárolni a déli nagyvárosokban és a fővárosban feltűnő egyre sokasodó embertömegnek.

Egyértelmű, hogy a magyar kormány kampánya és a magyar társadalom hozzáállása egymástól független. Összevetve a végeredményt, számomra úgy tűnik, büszkék lehetünk magunkra, mert a kiszolgáltatott helyzetben lévő menekülteket szinte mindenhol segítség fogadta. Sok ezer kilométeres útjuk során a hozzánk érkezők többsége először szembesült azzal az »európaisággal«, amelyet keresve elindult hazájából.”