A menekültprobléma reménytelenségéről

„1. Magyarország belső állapota gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy bármilyen kérdésről, amelynek politikai vonzata van, értelmes vita alakuljon ki a társadalmon belül. Ennél a helyzet még rosszabb is talán, az értelmes vita klasszikus európai intézményei sem léteznek Magyarországon. A kormányzat a  fasiszta gazembereken (nevezzük nevén Bayer Zsoltot, Fricz Tamást, Kocsis Mátét) , vagy a gátlástalan manipulátorokon (G.Fodor Gábor, Mráz Ágoston Sámuel, a Lánczi család és bunfordgerdái) keresztül kommunikál, az ellenzéki hangok akkor hallatszanak ha eléggé lámpavas-intezívek, és a gyermekélelmezésből is egyetlen lépésben jutnak el a Szabadság-téri emlékműhöz, amit e sorok írója sokkal nagyobb megértéssel kezel, mint a szarháziak tevékenységét, de attól még kénytelen észrevételezni. Ez a centrális-erőtér ideológiájának következménye és  lesz még rosszabb. (…)

6. Teljesen értelmetlen dolog Budapesten a multikulturalizmusról vitákat folytatni, Magyarország társadalma a szó ma használt értelmében soha nem is volt multikulturális, a nyugati multikulturalizmus problémája meg nem Magyarország ügye. A harmincas évek kék szemű, szőke náci fiúk iránt szexuális vágyat mutató Bayer Zsolt nézetein még csámcsogni sem érdemes, az egy őrület. Nyugat-Európában komoly problémát jelentenek a nem-integrálódó bevándorlócsoportok, amelyek az összes bevándorlók kisebbségét alkotják. Erről lehet beszélni civilizált módon, beszélnek is róla civilizált módon, részben talán érinti is a problémát, részben talán nem. 

7. Magyarország átjáróházzá vált, és azért azt talán sokan elfogadják, hogy nem szabad, hogy egy ország átjáróházzá váljék. A magyar kormány, amelynek tevékenységéről az 1. pont miatt reménytelen vitát folytatni, kezelni próbálja a majdnem kezelhetetlent. A teljesen értelmetlen plakátkampány, a rezsimcsürhe működtetése szinte egyáltalán nem érinti a migránskrízist.”