„Wachaut kicsit átverés az osztrákok Dunakanyarjának nevezni: némi hasonlóság van ugyan a mienkével, de egészen más pálya. Nem véletlenül nevezik kultúrtájnak, ami világhírű a bortermeléséről, tele van műemlékekkel, és több száz éve érintetlen, egységes megjelenésű, barokk falvak és kisvárosok váltakoznak szőlőkkel és sárgabarackligetekkel.
A vidék (gyakorlatilag a Duna Kremstől Melkig tartó, mintegy 30 kilométeres szakasza) ráadásul teljesen ráállt a biciklis turizmusra, keresztül-kasul szelik a bicikliutak a környéket, és könnyedén bérelhetünk is kerékpárt, egy egész napra 12 euróért.
Van, aki mindezt borkóstolással szereti kombinálni (Albert is közéjük tartozik), én viszont a zöldveltelinit is nehezen tudom megkülönböztetni a rizlingtől (ez a két legtipikusabb bor a vidéken), úgyhogy nem ez volt az utazás fő célja. Noha amit kóstoltam, az mind jó volt!
Az Ausztriát hozzánk hasonlóan meghódító trópusi hőség miatt attól tartottam, meghiúsul a háromnapos biciklizgetés, városnézés, jókat evés-ivás, amit eredetileg szerettünk volna, és helyette marad a hűsölés a Dunában. Nem így lett, de legalább már tudom, hogy kánikulában nem túl gyakorlott biciklistaként is lazán le lehet nyomni napi 30-40 kilométert, ami a menetszél miatt még kellemesebb is, mint sétálni.”