Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Vona igyekszik a szocializmusra jellemző jegyekkel felruházni a Fideszt, ezzel a kormánypárt fegyverét próbálja visszafordítani a kormánypárt ellen.
„Vona Gábor már a 2014-es választások előtt felismerte, hogy addigi politikai koncepciója vigyorogva elég lesz egy 15-20 százalékos eredményhez, de ha nem változtat az irányon, akkor többet soha nem kap. Ezért kezdte el irtani a gazt, még ha nem is mindig jó kapával és távolról sem gyökerestől. Viszont a kertészkedéssel olyan sajtóvisszhanghoz jutott hozzá, melyhez addig nemigen. Legutóbbi gyergyószentmiklósi szereplése teljesen világossá tette azt a vonalat, melynek mentén a következő időszakban mozogni kíván, ezt azonban még beárnyékolhatják a párt szekértáborához lazán, de mégis kötődő gárdista mozgalom tagjai, nem beszélve a Betyárseregről. (...)
Mindettől függetlenül a helykeresésben Vona Gábor játssza a főszerepet, hiszen machiavellista technikája eddig működni látszik. Az, hogy Gyergyószentmiklóson még a kormányt sem felejtette el helyenként megdicsérni, rendkívül képletes és szimpatikus lehet azoknak a Fidesz-pártiaknak, akik hajlamosak kissé jobbra ingadozni. A legutóbbi Tárki-felmérés szerinti 45 százalékra rúgó »bizonytalan tábor” meggyőzése ezen felül »Jobbik-jutalomfalat« lehet, s ebből már akár egy komoly eredmény is összejöhet. Vona Gábor nyilvánvalóan abban bízik, hogy amíg a migrációra adott válaszára kapott Fidesz-kommunikáció a saját térfelén garázdálkodik, addig ő egy előre ívelt szabadrúgással veszélyeztetheti az ellenfél kapuját. Azzal, hogy igyekszik a szocializmusra jellemző jegyekkel felruházni a Fideszt, tulajdonképpen nem csinál mást, mint amit Bertha Szilvia a Jobbikkal. A kormánypárt fegyverét próbálja visszafordítani a Fidesz ellen, bízva abban a nem csekély bázisban, amely egy néppárti Jobbikot még akár határesetként el tud fogadni. Nem képezi vita tárgyát az sem, hogy a jelenlegi helyzetben csak a Jobbik esélyes váltópártként működni. Ehhez azonban valóban több kell, mint amit 2014-ben hoztak össze.
A baloldali fragmentáció megmerevedett frontvonala azt is jelenti, hogy nem képesek hatékony üzenetekkel kitörni a lövészárokból, a bevándorlásra adott válaszuk pedig alapjaiban tér el a társadalmi elvárásoktól. Ugyanakkor a Jobbik egyelőre az út elején tart. Ha sikeres lesz Vona Gábor kertészeti tevékenysége, és ahogyan fogalmazott, »kiirtja a náci romantikát«, akkor meglesz az esélye egy szoros választási küzdelemnek. Ha viszont a partvonalra szorított szélsőségesek képesek lesznek önszerveződni, akár Bertha, akár más körül, megoszthatják tágabb bázisukat. Ez lenne a Fidesz számára a legoptimálisabb forgatókönyv, ezért nem lennék meglepve, ha a közeljövőben újabb jobbikos mínuszos hírek kerülnének elő, de azon sem, ha Bertha mozgalmi élete erősebb publicitáshoz jutna a kormánypárt holdudvarához tartozó sajtóorgánumokban.”