Semmi új

„A Tanácsköztársaság bukása utáni „vörös emigráció” csinálta ugyanezt annak idején. A kor Gyurcsányjai. Például Kunfi Zsigmond. Az az akkori mocsok hazaáruló így írt a Világosság 1920. június 29-i számában:

»A megvetés, az undor és felháborodás tarajos hullámai csapkodnak Magyarország körül. A gyűlölet drótsövénye zárja el Magyarországot az egész világtól. Minden erkölcsös és a tisztaságra valamit is adó ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja. Annak a trágyadombnak dögletes bűze, amelyet kereszténykurzusnak neveznek Magyarországon, az európai erkölcsi és politikai köztisztaságnak égető problémájává lett, és mindenki, nemcsak szocialisták, egyetért abban, hogy ezt a szemétdombot el kell hordani és ki kell füstölni azt az országot, ahol a rend fenntartói és a hatalom birtokosai ilyet művelnek.«

Ismerős, ugye? Még a szóhasználat is.

És ezt vette át az európai szociáldemokrácia is, a maga sajtójával együtt. Az országgal szembeni gyűlölet- és rágalomhadjáratban a Kunfi-féle patkányokon túl az osztrák baloldal járt élen. És az ehhez hasonló írások szá­zain túl komolyabb károkat is megpróbáltak okozni. Például azzal, hogy 1920. március 5–6-án az Amszterdamban ülésező Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség nemzetközi bojkottot hirdetett Magyarországgal szemben.”