„Kevés dolgot játszottak le olyan kiszámíthatóan, mint az Alexisz Ciprasz vezette görög kormány lemondását. A forgatókönyv már egy éve közszájon forgott, s minden úgy alakult, ahogy azt tavaly ősszel megjósolták. Amennyiben az uniós megszorító politikát hevesen ellenző baloldali Sziriza kormányra kerülve nem képes úgy nekimenni a hitelprogramnak, hogy annak tartalma drasztikus módon megváltozzon, a pártszövetség radikálisabb frakciói kiszakadnak a csoportból, ez pedig a kormány és végső soron Ciprasz bukásához vezet. S mint láttuk, a január végi győzelmük óta pontosan ez történt.
A harmadik mentőcsomaggal a Sziriza korántsem azt érte el, amit kitűzött, s olybá tűnik, ugyanazon a vágányon maradhat, mint elődei, a válságot évtizedes hazugságaikkal előidéző, majd a hitelezők által kikényszerített megszorító politikába belebukó középjobb és szociáldemokrata kormányok. Nem sikerült még részleges adósság-jóváírást sem kicsikarniuk, ehelyett maradtak a megszorítások és a nagyüzemi privatizáció. A szövetség radikálisabb csoportjai, élükön Panajotisz Lafazanisz volt környezetvédelmi és energiaügyi miniszterrel, élesen szembehelyezkedtek Ciprasszal, és balról ütötték a kormányfőt. Akárcsak a februárban elindult tárgyalásokat gyakorlatilag levezénylő Janisz Varufakisz volt pénzügyminiszter, aki lemondása után kissé tudathasadásos retorikával ostorozta azt, amit ő »főzött meg«. Így látszatra Ciprasznak valóban nem maradt más választása, mint hogy beadja lemondását. Augusztus 20-án kifizettek 3,2 milliárd eurót az Európai Központi Banknak, majd a miniszterelnök szedte a sátorfáját, és kissé teátrális módon, élő tévéadásban jelezte: távozik.