- Aggodalmad fejezted ki egyszer a trianoni emlékmű-fixációkkal kapcsolatban. Ha egy határváros polgármestere lennél, milyen ajánlatot tennél június 4-i megemlékezésre?
- Azzal, hogy minden évben megkoszorúzzuk az országzászlót, az asszonykórus pedig előadja a Székely himnuszt, aztán a művházban van pogi és egy pohár bor, azzal még nem változik meg semmi. Elég bizonytalan lettem ebben az ügyben. Változatlanul jó kezdeményezésnek tartom a Határtalanul programot, amely osztálykirándulásokat támogat külhoni településekre, mert ott kapcsolatok szövődhetnek, és a diákok rájöhetnek, hogy Csíkszeredában is szeretik a trash metált, és ugyanúgy kedvelik a gördeszkáspólókat…
Ha kisvárosi polgármester lennék, először is nagyon sokat beszélnék az emberekkel ezekről kérdésekről, megörökíteném azokat a történeteket, amelyekben szerepe van a határ túloldalára került településeknek, és elvesznének, ha nem dokumentálnánk őket. Már szinte senki nem él, aki az 1920 előtti történelmi Magyarországon született, hiszen lassan közeledik Trianon százéves évfordulója. A biciklitúra jó ötlet lehet, fontos a közvetlen kapcsolat, a megélt élmény. Mert lehet akárhány emléktábla a Corvin mozin (van rajta már legalább húsz), attól még nem fogunk másként gondolni 1956-ra.