Illúziónak bizonyult, hogy legyen olyan értelmiségünk, amely a trianoni a veszteséggel szembe tud nézni

„- A szomszéd népeknek vannak Trianon-mítoszaik?

- A trianoni határok kompromisszumok eredményei. Minden utódállam többet szeretett volna. A szerbeknek Pécsre fájt a foguk, és a komlói szénmedencére, a csehszlovákok délebbre szerették volna tolni a határt, az Északi-középhegység aljáig, a románok a Tisza vonalát szerették volna határnak… Romániában vannak olyan szóbeszédek, hogy a magyarok vitték ki Párizsba a vengerkákat, tehát mi nőket is bevetettünk, ezért nem lett határfolyó a Tisza… Szóval, érdekes lenne megnézni a mi legendáink román, szlovák és szerb inverzeit!

- Aggodalmad fejezted ki egyszer a trianoni emlékmű-fixációkkal kapcsolatban. Ha egy határváros polgármestere lennél, milyen ajánlatot tennél június 4-i megemlékezésre?

- Azzal, hogy minden évben megkoszorúzzuk az országzászlót, az asszonykórus pedig előadja a Székely himnuszt, aztán a művházban van pogi és egy pohár bor, azzal még nem változik meg semmi. Elég bizonytalan lettem ebben az ügyben. Változatlanul jó kezdeményezésnek tartom a Határtalanul programot, amely osztálykirándulásokat támogat külhoni településekre, mert ott kapcsolatok szövődhetnek, és a diákok rájöhetnek, hogy Csíkszeredában is szeretik a trash metált, és ugyanúgy kedvelik a gördeszkáspólókat…

Ha kisvárosi polgármester lennék, először is nagyon sokat beszélnék az emberekkel ezekről kérdésekről, megörökíteném azokat a történeteket, amelyekben szerepe van a határ túloldalára került településeknek, és elvesznének, ha nem dokumentálnánk őket. Már szinte senki nem él, aki az 1920 előtti történelmi Magyarországon született, hiszen lassan közeledik Trianon százéves évfordulója. A biciklitúra jó ötlet lehet, fontos a közvetlen kapcsolat, a megélt élmény. Mert lehet akárhány emléktábla a Corvin mozin (van rajta már legalább húsz), attól még nem fogunk másként gondolni 1956-ra.

Tudom, hogy a tanárok is gondban vannak az évfordulóval. Május környékén már sorra jönnek a meghívások, hogy beszélgessek diákokkal június 4-én. Korábban mindig igyekeztem mindenhová elmenni, ahová hívtak.

- Egy-egy bejegyzésedből úgy tűnik, hogy jó tollú újságíró lennél… Nem zavar, hogy vissza kell fognod magad, mint történész, és nem írhatsz olyan választékosan és lazán, ahogy egyébként tudnál…

- Sokszor kaptam meg, hogy bizonyos jelzős szerkezetet egy történész nem használhat… De szeretem az angolszász történészi hagyományt, a puhafedeles, olvasmányos, néhol szarkasztikus, tiszta nyelvű népszerűsítő munkákat. A szakmai publikációknak vannak bizonyos szabályai, de ha az ember túl van néhány komolyabb munkán, már írhat kötetlenebb hangnemben is.”