„Ami igazán érdekes, az a fogyasztók reakciója: az interneten máris fulmináns sebességgel terjed egy kép, amelyen valaki azzal tolja el maga elől a felkínált Heinekent, hogy »Köszönöm, nem, én is székely vagyok!« Magyarán, addig mind bezgette a Ciuc a Csíkit, hogy a Heineken-ellenesség a székely nemzeti identitás részévé kezd válni.
Lehet ezen nevetni, s mondani azt, hogy az igazi székely sörivók úgyis kitartanak a Ciuc mellett. Na de kérem: hány »igazi sörivó« van közöttünk? Tegyük kezünket a szívünkre: legtöbbünk azt sem tudja megállapítani, magamat is beleértve, éppen milyen sört iszik... S ha pedig így van, akkor a Heineken eladási szakemberei azt is tudhatják, nem olyan nagy dolog lecserélni a »székelyellenes«, multik által gyártott Ciuc-ot.
Merthogy mit tett értünk, székely vásárlókért a Heineken? Írta-e ki, ha nem is csupán magyarul, de legalább a román mellett, hogy csíki sör? Volt-e nemhogy jó, de bármilyen szava a székelyekhez? Nem, nem és nem.
Úgyhogy jobban tette volna a Heineken, ha befogja a száját, és csendben kirúgja az illetékest, aki annak idején »elfelejtette« levédetni a magyar megnevezést is. Ezeket a lépéseket még most sem késő megtenniük: ellenkező esetben már látom is magam, amint tüntetek a másik sör mellett, amelyik igazából se ingem, se gatyám...”