„A vajdasági magyarok szempontjából is fontos ajánlásokat tartalmaz az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény szerbiai végrehajtásával kapcsolatos határozata. Egyik fontosabb megállapítása, hogy Szerbiának a nemzeti tanácsokról szóló törvényét a 2014. januári alkotmánybírósági döntést követően a nemzeti kisebbségekkel konzultálva, úgy kell átalakítania, hogy ne vonja el a tanácsok szerzett jogait, különösen a hatáskörök és finanszírozás terén. Az erre vonatkozó ajánlás magyar kormányzati közbenjárásra lett hangsúlyosabb.
Az Európa Tanács (ET) ötévente látja el az egyes tagállamok vonatkozásában a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény végrehajtásának monitoringját. Az eljárás elején a tagállam benyújtja saját jelentését a Keretegyezmény nemzeti szakértőkből álló Tanácsadó Bizottságához, amely helyszíni látogatást követően alakítja ki saját
véleményét. Az ebben szereplő következtetéseket és ajánlásokat építi be a Miniszteri
Bizottság saját határozatába, amellyel lezárul az ország-monitoring. Szerbia esetében
2013-ban kezdődött a harmadik körös monitoring-eljárás (az első 2004-ben, a második
2011-ben zárult), amelynek alapján a Tanácsadó Bizottság által elkészített vélemény
többek között a nemzeti tanácsok, a kisebbségi nyelvhasználat, az oktatás, a média és a
gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban tartalmaz fontos megállapításokat, illetve
ajánlásokat.
A Tanácsadó Bizottság pozitívan értékelte a nemzeti tanácsok felállítását, kiemelvén,
hogy fontos jogköröket kaptak a kisebbségi jogok, például a kultúra, az oktatás és a
tájékoztatás terén. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az egyes jogszabályok közti
összeütközések megnehezítik a végrehajtást. Figyelmeztetett továbbá, hogy a Vajdaság
és az ország egyéb területein alapított nemzeti tanácsok működése közti különbségek
kétsebességű rendszerre engednek következtetni, amelyben a vajdaságiak kedvezőbb
feltételek mellett működnek. Ennek során azonban a Bizottság nem vette figyelembe az
egyes nemzeti kisebbségek helyzetét, valamint azt a körülményt, hogy a magyar
közösség az egyik legnépesebb Szerbiában, ami – a kis létszámú nemzeti kisebbségekhez viszonyítva – számos esetben könnyebbé teszi a fellépést, de az nagymértékben éppen saját proaktív jogérvényesítő tevékenységének tulajdonítható. A Bizottság ajánlásaiban általánosító megfogalmazás szerepel, miszerint Szerbia a kisebbségek képviselőivel és a civil társadalommal konzultálva módosítsa a nemzeti tanácsokról szóló törvényt annak érdekében, hogy biztosítsa nemzeti kisebbségek hatékony részvételét a róluk szóló ügyekben történő döntéshozatalban. A végleges határozatot elfogadó Miniszteri Bizottságban a magyar delegációnak további ajánlási elemként sikerült elfogadtatni, hogy ennek során vegyék figyelembe a nemzeti tanácsok szerzett jogainak védelemét és tiszteletben tartását, különösen a hatáskörök és finanszírozás tekintetében. Ez újdonság a korábbi gyakorlathoz képest, a Miniszteri Bizottság ugyanis rendszerint nagyobb, érdemi változtatások nélkül átveszi a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága véleményében foglalt megszövegezést.”
