Levezették, hogy hogyan is néz ki a gazdasági semlegesség a gyakorlatban: szép évünk lesz jövőre (VIDEÓ)
Ömleni fog a pénz Nyugatról és Keletről, közben pedig Magyarország gyártja a GDP-t.
Miért kellene rossz szemmel nézzük azt, hogy emberek egy jobb élet reményében gazdagabb országokba vándorolnak?
„A fentiekben néhány praktikus gazdasági problémát néztünk meg, ami árnyalhatja a bevándorlással kapcsolatos, előző írásomban felvázolt optimista képet. Szeretném azonban ezúttal is optimista hangon befejezni mondandómat. Milyen normatív következtetéseket lehet levonni a fentiekből? Jelentik-e a bevándorlással kapcsolatos praktikus problémák azt, hogy az újonnan felerősödő bevándorlásellenes attitűd indokolt lenne?
Véleményem szerint, bár a problémák miatt a bevándorláspárti álláspont is árnyalandó, és a lehetséges kulturális feszültségekről sem szabad megfeledkezni, a válasz a kérdésre alapvetően az, hogy nem. A bevándorlásról szóló nyugati diskurzus gyakran kizárólag hazai, nemzetállami szemszögből vizsgálja a kérdést, háttérbe szorítva azt a tényt, hogy a nagyobb migráció óriási pozitív hatást gyakorol magukra a migránsokra, még azokra is, akik – a magyar kormány kifejezésével élve – „megélhetési bevándorlók”.
Miért kellene rossz szemmel nézzük azt, hogy emberek egy jobb élet reményében gazdagabb országokba vándorolnak? Michael Clemensnek és társainak becslései alapján az országok közötti határok teljes megnyitása a bevándorlás előtt a világ GDP-jének megduplázódását eredményezheti. A hasznok nagyobb része ugyan nem a fejlett világ jelenlegi lakosainál jelentkezne (bár mi is összességében inkább nyertesei lennénk a folyamatnak, a múltkor bemutatott mechanizmusok révén), de miért ne mozdulhatnánk el egy, a jelenleginél kozmopolitább nézőpont irányába, ha a bevándorlás hasznait és költségeit elemezzük?
Ezen álláspontomat természetesen nem muszáj az olvasóknak is osztaniuk, azonban, ahogyan Tyler Cowen érvelt egy kiváló írásában, a közgazdaságtani megközelítés egy fontos jellemzőjének tekinthető, hogy az embereket alapvetően egyenlően kezeli mind akkor, amikor az emberek magatartását értékmentesen vizsgálja, mind pedig akkor, amikor ebből normatív következtetéseket von le. A politikai jobboldal féltheti a nemzeti kultúrákat a tömeges bevándorlástól, a politikai baloldal pedig a jóléti állam egyes elemeit, mégsem szabadna megfeledkezni arról, hogy végső soron emberekről van szó. Akik ráadásul, ha jól csináljuk, minket is gazdagabbakká tehetnek.”