Erős bástya? – A magyar-szerb határra tervezett kerítés nemzetközi jogi vonatkozásai

„1. Állami szuverenitás

Alapvetően minden államnak szuverenitásából fakadó joga annak eldöntése, hogy határainak ellenőrzésére milyen eszközt vesz igénybe. Az állam eldöntheti, hogy mely személyek számára engedélyezi a határátlépést, önmagában egy határzár felépítése az illegális határátlépés visszaszorítására egyéb nemzetközi jogi kötelezettségvállalások hiányában nem jogellenes. (A sajtóban néha analógiaként szerepeltetett izraeli biztonsági kerítés példája azért nem jó párhuzam, mert annak jogellenességét a hágai Nemzetközi Bíróság nem azért állapította meg, mert ez általában illegitim eszköz lenne, hanem azért, mert jelentős részben palesztin megszállt területen épült.) Egy állam tehát ad absurdum teljesen el is zárkózhat a világ elől, amennyiben ez nem ellentétes nemzetközi jogi kötelezettségvállalásaival, addig szuverén jogkörét gyakorolva jár el.

2. Az állami szuverenitás korlátozása - menekültjogi szabályozás

Az 1951. évi genfi menekültjogi egyezmény értelmében mindenkinek joga van menekültstátusának elismerésére, aki »faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni.«

A nemzetközi menekültjogi szabályozás szigorú kötelezettséget ró az államra: biztosítania kell a lehetőséget arra, hogy a potenciális menekültek menedékre leljenek az országban, a menekültstátus elismerése iránti igényeket ki kell vizsgálni, és az ún.non-refoulement elv értelmében nem lehet visszatoloncolni a menedékkérőt olyan országba, ahol feltételezhetően üldözéstől tarthatna, vagyis csak biztonságos harmadik országba lehet visszaszállítani. (A nemzetközi menekültjogból fakadó kötelezettségen túl, az európai uniós jog és az Európai Emberi Jogi Egyezmény is megerősíti ezt a szabályozást.)

A fentiek alapján tehát, amennyiben a határzár arra irányul, hogy megfossza a menekültstátus elismerését kérő személyek igényének előterjesztését Magyarországon, akkor az ellentétes Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségvállalásaival. Mivel a kerítés értelemszerűen kizárólag magyar területen épülhet meg, amennyiben egy migráns felmászik rá, akkor azonnal magyar területen tartózkodik, ahol menedéket kérhet. A hivatalos közlemények szerint ugyanakkor újabb határátkelőhelyek is fognak nyílni az érintett szakaszon, amelyeken a menekültek továbbra is előterjeszthetik majd menekültstátus elismerésének megállapítására irányuló kérvényüket.

A határzár megépítése mellett a kormány bejelentése alapján a jelenlegi jogi szabályozás megváltoztatásával Szerbiát Magyarország a korábbi nem biztonságos kategóriából biztonságos kategóriába sorolja át, aminek nyomán minden menedékkérőt, aki Szerbián keresztül lépett be Magyarországra, vissza lehet toloncolni. Ez a lépés azonban meglehetősen ellentmondásos. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával összhangban az Európai Unió államainak többsége nem tekinti Szerbiát biztonságos államnak, a menedékkérők tömeges visszatoloncolását az európai államok jelentős része tehát bizonyára rosszallással fogadná. Meg kell ugyanakkor említeni, hogy három uniós tagállam, Bulgária, Franciaország és Luxemburg, kifejezetten biztonságos államnak minősítették Szerbiát, nem valószínű tehát, hogy ennek a lépésnek hátrányos jogkövetkezményei lennének.”