Menedéke lett a halhatatlanság – Szabad György emlékére

„Szabad György Széchenyi-díjas történész, akadémikus, az Országgyűlés 1990 és 1994 közötti elnöke életének 91. évében, július 3-án hunyt el. Temetése ma lesz a Fiumei úti sírkert 28-as parcellájában.

A rendszerváltozás utáni első parlamenti ciklus házelnökének távozásával az egyik legnagyobb kortárs magyart vesztette el az ország. Szabad György felfoghatatlan szenvedésben és megaláztatásban, egyszersmind felemelő pillanatokban és megszolgált elismerésekben teli életútját ismerőknek nem kell elmagyarázni a XX. század józan ésszel érthetetlennek tűnő történéseit. Személyisége lényegét tükröző megnyilvánulásainak, gesztusainak és szerénységének nagysága fényében még inkább visszatetszőnek látszik mindennapjaink oly sok kisszerűsége.

Méltósággal viselte, ami neki rendeltetett. Ő fogalmazta meg a legtalálóbban, hogy akkor, ott és annak született, amikor, ahol és aminek nem volt tanácsos születni: »magyarnak születtem a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának születtem az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén«.”