Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
A legaljasabb balliberális propaganda eszközeivé váltak az önmagukat hős forradalmárnak gondoló önkéntesek.
„Amikor még csak Froemel Fruzsina vitt haza otthonába harminc afgánt, egyszerű hangulatkeltésre gyanakodtam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez volt a jel. Pedig ő is arról számolt be több helyen is idézett önriportjában, hogy úgy érezte magát, mint egy háborús filmben, gáz sem volt a lakásban, hideg vízben voltak kénytelenek fürdeni.
Nagyon rövid idő alatt jutottunk el innen a nácizásig. Az elmúlt hétvégén ugyanis, amikor a korábbiaknál jóval több, 4725 határsértőt fogtak el a rendőrök országszerte, arról szóltak a hírek, hogy Budapesten több, úgynevezett »védett házban« menekülteket »bújtattak« önmagukat civilnek mondó aktivisták. Ez a szóhasználat még azokat is fel kell háborítsa, akik csak hevenyészve ismerik a magyar történelmet és a magyar nyelvet. Konkrétan azt jelenti, hogy az illegális határátlépőket nem is hazájukban üldözték igazán, hanem itt, a náci Magyarországon kell őket bújtatni a »semleges civileknek« a nyilas pribékekhez hasonlító rendőrség elől. Túl azon, hogy az ostoba párhuzammal megsértenek minden zsidó származású embert, akik számára egészen mást jelentő, védett fogalom a „védett ház”, a legaljasabb balliberális propaganda eszközeivé váltak az önmagukat hős forradalmárnak gondoló önkéntesek. Nem számít az sem, ha akarattalanul. Jó, ha tudják, a magyar emberek nagy többségének nagyon elege van ebből a megbélyegző, bűntudatkeltő retorikából.
Nem igaz egyébként az sem, hogy a magyar társadalom érzéketlen lenne az illegális bevándorlás emberi vonatkozásai iránt. Összefogtak a legnagyobb karitatív szervezetek, hogy összehangolt, hozzáértő tevékenységükkel segítsenek azoknak, akik tényleg rászorulnak. A déli határ mentén élők épp arról számolnak be, hogy erejükön felül segítettek eddig, mára azonban tarthatatlanná vált a helyzet. Mindenkit megindít a síró gyermeket cipelő anya képe a csongrádi mezőkön, de az épeszűek azt is tudják, egy bonyolult, nagy ábra piciny részletén érzékenyültek el, amin nem ártana inkább elgondolkodni.”