Közlemény Stumpf András június 24-i, Mandinerben megjelent „oknyomozó” cikkéhez

„Az alábbi írás kiegészül a Francoise Holland francia elnök számára összeállított dokumentumokkal, melyek Nyíri-Kovács Patrícia és kisfia Lee Noah Frania Polinéziában 2011 óta elszenvedett, és mindmáig tartó pszihés és pszichológiai bántalmazását és ellehetetlenítését mutaják be. Félreérthetetlenül. Az anyag rövid időn belül az »oknyomozó« ujságíró és a lányomat és unokámat támogatásukban részesító ismert emberek kezébe kerül. Mindenki maga dönthet az okokról és a nyomokról.

Stumpf András oknyomozásnak feltüntetett munkájával kapcsolatban aggály merül fel. Az egyik legkomolyabb ilyen probléma, hogy a szerző gyakorlatilag egy forrásra, a férj elmondásaira és az általa manipulatívan előre megszűrt dokumentumokra alapozza következtetéseit. Ennek következtében a cikk legjobb esetben is féligazságokból épül fel, azt sugallva, hogy a valódi áldozat a férj, Soo Il Lee, akit a pénzéhes, hazug, manipulatív Nyíri-Kovács Patrícia ki akar forgatni a vagyonából. A bántalmazott néhány százezer nőnek már itt leesik a tantusz! Az áldozat van megvádolva, neki kell védekeznie, sokszor menekülnie! Ezért sem jönnek elő nagy számban a családi agresszió áldozatai, mert úgy járnak, mint Nyíri-Kovács Patrícia, vagy még sorolhatnám az ismert neveket, de nincs jogom más szenvedőket a mi nyomorunkba belevonni!

A Nyíri család valóban több sajtóorgánumnak adott interjút az elmúlt időben. Mindezt nem jókedvünkből, hanem azért, mert a kilátástalan helyzetben nem láttunk már más megoldást, mint a nyilvánosság erejét. A 21 napos éhségsztrájk is ennek egyik etapja. Írásainkról, nyilatkozatainkról senki nem merte volna azt állítani, hogy oknyomozó írások, és ami még fontosabb, mindig nyíltan, nevünkkel és arcunkkal vállaltuk állításainkat és nem bújtunk »oknyomozók« mögé. Senki se higgye, hogy Stumpf András ötlete hatalmas invenció. Azt se gondolják, hogy a Nyíri család ellene van, hogy a másik felet is megkérdezzék. Sőt! Soo Il Lee-t, - javaslatunkra, kifejezett kérésünkre - az elmúlt években többször is megkeresték újságírók, de egytől egyig elhajtotta, adott esetben megfenyegette őket.

Mielőtt részletesen kifejtem Stumpf András cikkében megjelent állítások cáfolatát had vessek fel egy gondolatot. Tegyük fel a Nyíri család bolond, hazudik, félrevezet, és annyira eltökélt hazugságai bebizonyítására, hogy 3 hétre a nagypapa még a Francia Nagykövetség elé is letáborozik éhségsztrájkolni, hogy bebizonyítsa eszement narratíváját. Arról az apáról viszont mit gondolnak, aki kisfiát feltetetve egy utazást tiltó listára negyedik éve nem engedi, hogy gyermeke elhagyja azt a szigetet, amihez se neki se feleségének semmi köze, ahova 4 éve csak nyaralni indultak. A cikk szerzője egy olyan embert használ fő forrásnak, aki gyerekét elzárva tartja saját családjától, szüleitől, felesége családjától, mindkettőjük kultúrájától, otthonától. Egyetlen igazság van, az pedig a gyermek igazsága. Ez a gyerek, pedig ha meghallgatják el tudja mondani mit szeretne mi jó neki. De elmondatlanul is…nem az lenne az érdeke a gyerekét szerető és féltő szülőknek, hogy emberi körülmények között tudjanak elválni, valamilyen kompromisszumot találva? Patrícia 4 éve törekszik erre a kompromisszumra - a válóper akár Párizsban való lefolytatására is, ami a férj otthona, - de nem talált megértő fülekre.

És most engedjék meg, hogy érdemben reagáljak a megfogalmazott vádakra.

- Nyíri-Kovács Patríciának 2006-ban ajánl a francia állam ösztöndíjat párizsi mesterképzés keretében a Sciences Po-n. A mesterfokozat megszerzése után egyenes út vezet a francia nagybankhoz és egy év párizsi munka után több tucat francia pályázó előtt kapja meg Nyíri-Kovács Patrícia az áhított megbízatást New Yorkban. Itt találkozik a megnyerő, jóképű, sugárzóan tájékozott és okos banki managerrel és költöznek össze hónapok múlva, úgy, hogy a hasonló jövedelmet bevalló Soo Il Lee-nek a lány minden hónapban kifizeti a lakás költségeinek felét.

- Az ifjú férj, és nem »...a pár dönt úgy...«, hogy - és ezt csak évekkel később lehet megtudni, mivel 2008-ra forróvá válik a lába alatt a talaj a Bank of America-nál, még az USA-t is elhagyva - Tokióba költözik a pár. Nyíri-Kovács Patrícia Tokióban is azonnal banki munkát kap a Société Generale Bank rendszerében.

- Korrekt az írás abban, hogy a problémák Tokióban kezdődnek, de nem »...a gyerek születése után....«, hanem a terhesség hatodik, hetedik hónapjától kezdődően. A férj az engedetlen feleséget elkezdi rendszeresen fojtogatni, lelkileg bántalmazni és teljességgel elzárni családjától, barátaitól egyáltalán a külvilágtól. Pontosan úgy, ahogy a tankönyvekben meg van írva az ilyen folyamat. Kezdetét veszi a családon belüli erőszak egészen 2012 májusáig tartó rémálma. Az oknyomozás kiterjedhetett volna arra is, hogy már egy és fél évvel a tokiói közös élet megkezdése után a kisgyerekes fiatalasszonynak el kellett otthonról menekülnie a rendőrségre és kihívni a japán rendőröket, hogy tegyenek valamit az őrjöngő férjjel. A Shibuja Koban-ból kiérkező őrjárat végignézett az összetört lakáson, angolul egy szót sem beszélve, de kitűnően megértve a japánul beszélő férj magyarázatát, hogy a »...feleség kicsit megbolondult,...« dolguk végezetlenül távoznak. Még jegyzőkönyvet sem készítettek, vagy ha igen, azt két év után, amikor a jegyzőkönyvnek már jelentősége lett volna, megsemmisítették.

-Lee Fukushima után nem »...otthagyja jól fizető állását...« hanem magas pozíciójából azonnali hatállyal egyszerűen kiteszik, hónapokig »futtatják« míg végül megérti a jelzést és elhagyja bankjának állományát. Három éve várt munkahelye a BNP Paribas arra, hogy a - mint később kiderül, a 111 000 (száztizenegyezer) Eurós havi jövedelemmel járó és az ázsiai derivatívák főnöki pozícióját jelentő munkakörből – eltávolíthassák. Leet azóta is minden valós, vagy kirakat munkahelyéről eltávolítják.

-Nyíri-Kovács Patrícia kisfiával - a férj kifejezett kérésére, hazatérnek saját hivatalos, bejelentett, egyetlen legális és létező budapesti otthonukba. Lee utánuk jön 2011 áprilisában, de az erőszak újraindulása után végleg elhagyja Budapestet. Korrekt a »tényfeltáró« írás megfogalmazása, hogy »...Lee és apósa egy este összevesznek...« a kisebbségi és faji kérdésekben aberrált, Hitler imádó és a nácizmus erőszakosságát és erőfitogtatását dicsőítő, Hitler és a nácik győzelméről fikciót író férfivel.

- Tévedés a »tényfeltárás« azon megfogalmazása, hogy »...a család együtt megy Japánba, hogy előkészítsék a költözésüket...« A kisgyerekes anyát Lee visszaküldi az atomkatasztrófa utáni Tokióba, hogy összepakoljon és hazaküldje holmiijaikat, melyekből az anya a saját ingóságait, - diplomák, hivatalos iratok, ruhák, bútorok, könyvek fényképek, ékszerek stb. - mind a mai napig nem kapta meg, így nem tudta 2011 júliusában elővenni és ügyvédeinek átadni azon dokumentumokat, melyek a már elhatározott válás megindításához azonnal kellenek. Ingóságai ma is Lee által el vannak valahol zárva. Már csak ezért sem igaz Lee azon állítása, hogy Polinéziában kívántak letelepedni, hiszen akkor ingóságaikat miért nem azonnal a »szomszédba«, a szigetre küldték? Hogy hogy azok mai napig nem érkeztek meg? Lee azonnal eltűnik Tokióból és ekkor, tehát 2011 júniusában készíti elő azt a jogi csapdát, melyet az azóta korrupcióért négy év börtönre ítélt és tavaly szeptemberben menesztett Francia Polinéz elnök Gaston Flosse jogászcsapata rak össze és építenek egybe előre megszerkesztett forgatókönyv szerinti dokumentumok beszerzése útján. Miközben Lee győzködi feleségét, hogy utazzanak Bora Borára megmenteni házasságukat, Párizsban már kikéri azon dokumentumokat – házassági anyakönyvi kivonat etc. – melyek majd fél év múlva a válás elindításához kellenek Bora Borán.

- Lee már ekkor azzal fenyegeti, zsarolja feleségét, hogy ha nem követi mindenhová ahová ő megy, akkor gyerekrablásért beperli és elveszi a gyereket. Ma is pontosan ez történik, csak már más eszközökkel, a kétszeres gyerekrabló Lee három hamis gyerekrablási kísérletért indított a hírek szerint keresetet Francia Polinéziában Nyíri-Kovács Patrícia ellen egy hamis tanú, egy - státuszával össze nem egyeztethető cselekményt elkövető, és azóta a Nyíri/Lee ügyről levett - bíró és egy repülőtéri alkalmazott felhasználásával. Így 2011 közepén, budapesti otthonából az anya a folyamatosan beteg gyermekkel utazik Olaszországba, Dániába és Párizsba, minden alkalommal visszatérve Budapestre.

- Lee adóelkerülési megfontolásokból eldönti, maximum három hónapra elköltözik Polinéziába, feleségének könyörög, hogy ne akarjon csonka családot, megváltozik, hátrahagyva a banki stresszt nem lesz több erőszak, próbálják meg még egyszer utoljára, a nászútjuk helyszíne biztos segíteni fog. Ekkor már a kezében van minden olyan papír, amely a Polinéziában általa majd beadandó válókeresethez kell. Születési kivonatok, házassági anyakönyvi kivonat és egyebek. 2011 augusztusában, két hónappal a kiutazás előtt! Szó sem volt róla, hogy ott telepszenek le, olyan helyen, ahol a nem polinéz és nem francia állampolgárságú anya nem dolgozhat a szakmájában, ahol nincs kórház és gyerekorvos a betegeskedő kisfiúnak és ahol egy városhoz szokott ember a nyolcezres idegen kis szigeten úgy érzi, hogy börtönbe került. Pedig nincsenek is körülötte rácsok, de van sok ezer kilométer óceán.

- Lee zseniális manipulátor. Ő már tudja, miért megy Polinéziába, magának csak odaszóló jegyet vesz. Feleségének és gyermekének retúrjegyet, melyet a visszatérés legkésőbbi dátuma után 2012. március 7-én kidobhatnak. De ekkor ott még nem telik le a válás beadásához szükséges hat hónap, Lee, - hogy mindenképpen ott tartsa az útleveleiktől már egyébként 2011 novemberében megfosztott feleségét és a gyereket,- visszaváltási biztosítással vesz három jegyet Párizsba, május 2-ra. Igen, de a 2011. november 28-án hamisított és 2012 decemberében a hatóság által is elismerten manipulált körülmények között és illegálisan megszerzett lakhelyigazolások felhasználásával - a csapda 2012 április 23-án szorosra zárul megvezetve ezt követően a bírósági fórumokat, mind Polinéziában, mind Magyarországon. A fel nem használt jegyeket visszaváltja.

- Bora Borán nincs ügyvéd. A nő senkit nem ismer, az erőszak folytatódik ezért zaklatás és nemi erőszak vádjával az anya a rendőrségen feljelentést tesz, de még ekkor sem tudja mi vár rá és gyermekére. A rendőrség - a főügyész azonnali határozata alapján - alaptalannak minősíti a segélykérést. Lee-t azonnal értesítik, a feljelentő, bántalmazott nőt nem. Csak a párizsi magyar konzul 2012. novemberi kiutazásakor ad ki egy elutasító levelet 2012. november 23-án a főügyész, egyetlen vádpontot utasítva el, az akkor már öt különböző segélykérő jegyzőkönyv mellett. Mind a hat alaptalannak minősítéséhez, - beleértve a gyerekrablás és a hamis pírokkal történő visszaélést, az útlevelek elkobzását és a kiskorú veszélyeztetését is, - a párizsi konzulnak 2013 februárjában újabb jogsegély akciót kell végrehajtania! Nem ».....válóperes csetepatéra költve az adófizető pénzét...«, hanem a Magyar Büntető Törvénykönyv által halmazati büntetésként húsz évvel sújtható bűncselekmények elkövetése miatt, utazik újra Polinéziába, melyet azóta a hazai igazságszolgáltatási rendszer vádemelés formájában meg is erősített és alátámasztott. A konzuli közbenjárásra a főügyész Tahitin egyben elutasítja az elkövetett bűncselekmények elismerését.

- Az előre, patikamérlegen összerakott, aprólékosan előkészített és kimért jogi csapda elemei: Nem felel meg a valóságnak a »tényfeltárás« azon része, mely azt mondja, hogy »... Ingatlant bérelnek, közüzemi szolgáltatókkal szerződést kötnek, ...postafiókot bérel a saját nevére,..... Lee munkába áll,...kisfiút óvodába is beíratják ....« A valóság így hangzik, a Nyíri-Kovács Patrícia és kisfia ellen elkövetett emberrablási és erőszakos fogvatartási, azaz szabad mozgásukban való korlátozottságuk ügyben keletkezett XIV dossziényi anyagban Lee, autót vett, telefonvonalat rendelt, lakást bérelt két hónapra, - visszautazásuk időpontjáig, mert ez olcsóbb mint a szálloda (lakás egy havi bérleti díja kb. egy éjszaka árával felel meg a luxusszigeten) , hamisítással és manipulációval lakcímkártyát igényelt az elkobzott útlevelek felhasználásával, hamis dátumok bejegyeztetésével és hat hónappal korábban, mint ahogy azt a helyi törvények lehetővé teszik. Nem véletlen, hogy a helyi adminisztráció vezetője, Francia Polinézia volt elnöke Gaston Tang Seng 2012 decemberében a hamis igazolásokat a megfelelő magyarázat alátámasztásával visszavonja! Ezen dokumentumok szolgáltak a hat hónappal korábban megindított peres eljárás alapjául. Minden jogász tudja, hogy hamis dokumentumokkal nem lehet keresetet indítani, ellenkezőleg, amint kiderül a hamisítás, büntetőeljárásnak van helye a hamisító, a bírói testületet megvezető ellen. Ez Polinéziában másként történt. Lee munkát vállal egy búvárbázison, portás, recepciós, palackokat cipel és sepreget! A korábban 111 000 eurós havi jövedelemmel rendelkező pénzügyi zseni. Akinek egyébként a Bank of America-nál eltöltött 2004-2008 közötti négy éves derivatíva főnöki munkájáért 2014 közepén az USA főügyésze és Pénzügyminisztériuma 16.5 milliárd USD-os büntetéssel jutalmazta Lee munkahelyét, azokért a piaci manipulációkért, melyeket többek között a derivatívák és a másodpiaci jelzáloghitelek forgalmazásánál, a prime rate manipulálásánál és az árfolyamok befolyásolásánál feltártak. De ugyanez - nagy büntetéssel és ideiglenes felfüggesztéssel - megismétlődik két évvel később Tokióban a BNP Paribas Securities Japan banknál, Lee újabb munkahelyénél, azon terület tevékenységének visszaélései miatt ahol Lee ebben az időben tevékenykedik. Hihető a több képernyős sok komputeres munkavégzés után a sepregetés és palackcipelés annyi pénzért, ami a lakbérére sem elég? Kevéssé, de ez van előírva az ügyvédi forgatókönyvben. Mint ahogy az is, hogy a kicsit azonnal írasd be óvodába, hogy utóbb, a bírók mind Polinéziában, mind Magyarországon, sőt Párizsban és Strasbourgban is azt lássák, hogy valóban itt akartak letelepedi. Sőt, vedd el a feleséged utolsó néhány ezer dollárját, hogy ott, pénzhiány miatt dolgozni kezdjen. De mivel külföldiként tudvalevő nem dolgozhat sem a szakmájában sem máshol, egy fél óra alatt vállalatot alapít, amellyel már mint vállalkozó munkát vállalhat egy gyöngyboltban eladóként, éhbérért. És a csapda hihetően bezárult! A postaláda nyitása már csak ráadás, amikor a pár hete hamisított lakcímigazolással, - melynek jelentősége és a hamisítás ténye majd csak fél év múlva kezd a gyanútlan feleségnek kiderülni - Lee elküldi az asszonyt postafiókot nyitni, mert ugye ez alatt a pár hét alatt is kell kapniuk a leveleket, postás ott nincs, minden levél postafiókban marad. Nyitni viszont csak egy éves minimális időszakra lehet. Utólag ki mondja meg, hogy nem ott akartak letelepedi? Hacsak valaki nem tudja pontosan, hogy mi is Bora Bora szigete, - nem a zátonyokra épített luxusszállodák világa, hanem a kis, nyolcezres sziget, ahol a dengue láztól a zikkán keresztül a shikungunyáig minden betegség ott van, minden évben mindenki beteg, ahol nincs gyermekorvos, nincs kórház, ahol a beteg gyerektől a vért egyetlen orvos sem tudja levenni, ahol nem dolgozhatsz, de az agresszorral össze vagy zárva a világ végén... kell folytatni?

- A havi kilenc milliós eltartási igényről! Patri 2012. június 8-án,- tehát az útlevéleik nélkül és június 7-én a férje által egy hétre eltüntettett gyereke miatt pánikban lévő anyát a gyereke által többszörösen is már nyolc hónapja túszul ejtve, - idézést kap egy két és fél munkanap múlva tartandó bírósági tárgyalásra, ahová azért megy el, hogy elmondja, hogy semmi közük Polinéziához, magyarul kéri az anyagokat és bármilyen tárgyalást és haza akar azonnal menni Magyarországra a fiával. Jegyzőkönyv, hanganyag nem készül. A bíróságra beküldött anyagait előre nem láthatja, ügyvédje nem küldi meg neki időben. Patrícia is, a bíró is akkor kapja kézhez anyagait, amikor bevezetik a tárgyalóterembe. Nem volt lehetősége elolvasni előtte, pedig hetekig próbálta ügyvédjét elérni. Semmi válasz. Az ügyet nyilvánvalóan csak az egyik oldalról ismerő bíró, - hiszen mint később kiderül, az apa a gyereket arra a szigetre lopta el közel egy hétre, az anyja tudta nélkül ahol a bíró székel, - azonnal végzést hoz. Gyerek lakhelye Bora Bora, heti váltásban van az apánál és az anyánál és utazási tilalmat rögzíttet a határőrségnél. Az anya tiltakozik, ügyvédje hallgat. A bírósági végzésben minden úgy jelenik meg, hogy közös az egyetértés mindenben, beleértve a váltott felügyeletet. A hazai Kúria három év múlva ellene fordítja a végzést, hiszen ha nem bocsátkozott volna ott perbe, akkor nem lenne Bora Bora jogi ügy és nem ott lenne a joghatóság. Igen ám, csak az elrabolt gyerekét itt ígérték visszaadni!
Két nap múlva azonnal utazás Tahitire, ahol van ügyvéd és menesztve van az első, ügyfelét átverő, kijátszó ügyvédnő, de a második ügyvéd sem jobb, súlyos dolgokat követ el ügyfele ellen a következő hat hónapban, mely cselekedeteiért mind a Párizsi Ügyvédi mind a Papeetei Ügyvédi Kamaránál panaszt tesz lányom párizsi, azóta tragikus hirtelenséggel elhalálozott fiatal ügyvédje. Egyik panaszpont, hogy a második ügyvéd úgy adta be a fellebbezést a Papeete-i Fellebbviteli Bírósághoz, hogy azt az ügyfél nem láthatta, mert az ügyvéd hetekig nem jelentkezett, eltűnt. No és egy ügyfelét kijátszó ügyvéd hogyan diszkreditálhatja, hiteltelenítheti el női ügyfelét, hát úgy hogy őrült összeget követel anyatartásként a »szegény« férjtől. Mindkét ügyvéd ellen eljárás van folyamatban a Papeetei Ügyvédi Kamaránál. Melynek furcsa módon 2013 elejéig, - mialatt folyamatosan kéri Patrícia a segítséget, - nem más az elnöke, mint a Lee féle ügyvédi iroda egyik oszlopos tagja. Amikor ez kiderül és panaszt teszünk Párizsban a papeetei ügyvédeket felügyelő Párizsi Ügyvédi Kamaránál a nem jelzett és deklarált összeférhetetlenség ellen, az Elnök 2013 januárjában lemond és új elnököt választ a kamara. De a havi kilenc milliós lejárató összeg ott marad az előterjesztésekben és ezen az sem segít, hogy a második, csalárd, - ügyfelét bizonyítottan becsapó, azt kijátszó - ügyvédtől is meg kell válni 2013 elején. Dokumentáció az »oknyomozó« részére - nem a szerkesztőségben, de - az irodámban bármikor megtekinthető. Részletes, alapos, sokoldalú dokumentáció.

-2011. december 29-én déli órákban segítséget kértem a bora borai rendőrségtől az elkobzott útlevelek visszaszerzésében. Még jegyzőkönyvet sem készítettek, az útleveleket soha nem próbálták visszaszerezni, viszont írtak a párizsi feljebbvalóiknak több magyarázkodó jelentést, igazolást. Egyet nem tudnak letagadni, a dokumentum nálam van itt Budapesten az irodában, hogy ott voltam segítséget kértem és nem kaptam. Így szeretteim nem tudtak 2011 végén sem hazamenekülni.

-A mindenféle erőszakról nem is én beszélnék, nem én mondanám el, hogy egy évek óta bántalmazott nő miért nem beszél a szüleinek, miért nem kér segítséget, miért titkolja - igazából a bántalmazó társ - szégyenét és miért megy túl minden épeszű határon, hogy újraépítse a valójában végérvényesen széttört kapcsolatot. Kérem az »oknyomozókat« vegyék fel a kapcsolatot Dr. Simon Lajossal a SOTE Pszichiátriai Klinikája nagy tudású igazgatójával , Dr. Sofi Gyula gyermekpszichiáterrel, - aki tévedés, nem a barátom, akit ezen ügy kapcsán ismertem meg és aki a szétkürtölt több hét helyett három napot tölt munkával Papeetén, amely három napot idézőjelben és gúnyosan nevez nyaralásnak. Vagy az anyát és gyerekét szintén megvizsgáló Tomasovszki László gyermekpszichológussal. Mindegyiknek elmondta, segítséget kért, de apja, anyja húga előtt szégyenében elhallgatta az utolsó utáni pillanatig az évek óta folyó erőszakot. Mindhárom szakember fel van hatalmazva arra, hogy nyíltan beszéljen mind a vizsgálatokról, mind a lányom által elmondottakról. Ha ezzel csak egy tucat bántalmazott nőn segítünk, hogy felvegye a harcot, már megérte, mert ezzel legalább ugyanennyi gyerek sorsát fordíthatjuk jobbra! És akkor idéznék Patrícia 2012. márciusi mailjéből, melyet hazautazásunk után irt Bora Borai fogságából: "»....Apa! Milyen szar ember vagyok, hogy nem tudok egy családot összetartani...?« És akkor mi még nem tudtunk semmit arról, hogy mi is történik valójában! Bántalmazott nők! Ismerős mondat? Kérem, maguk válaszolják meg a neten, a facebook oldalakon, hogy miért nem mert szólni időben a lányunk.

- Cinikus és a téma iránti értetlenséget tükrözi az alábbi megfogalmazás a »tényfeltáró« írásban: »A nő állításán túl semmilyen jel nem utal arra, hogy a férj akár szexuálisan, akár máshogy bántalmazta őt. Nyíri-Kovács Patrícia húsz büntetőfeljelentést tett Lee ellen a francia hatóságoknál, ám egyik ügy sem állt elég erős lábakon ahhoz, hogy eljusson a vádemelési szakaszba.«

Ha egy kicsit is tisztelettel lenne kezelve ez a mélységesen szomorú és nők és gyerekek százezreinek életét megnyomorító téma, akkor a szerző elsősorban azt írná meg a feltárásban, hogy a bántalmazás rendszerint négy fal között, kettesben, vagy a gyermek jelenlétében történik. Még konzultálunk jogászokkal, hogy illik-e feltenni Noah ezzel kapcsolatos spontán vallomását, melyet a bántalmazást követő menekülés utáni 10. hónapban tett. De a gyerek ugyancsak megtette vallomását az anyja tudta nélkül a gyámhatósági munkatársaknak, akiket felismert iskolájában és kedvesen, bizalommal odamenve hozzájuk megdöbbentő érthetőséggel mondta el hogy mit akar, miért és miben kér segítséget. Egy négy-hat éves gyerek nem hazudik, nem manipulál és főleg nem felejt!

- A hamis lakcímkártyákról még lehet további négy oldal manipulatív értekezést írni, azok vissza dátumozottak, korábbi dátumra állíttatta ki Lee, mint ahogy egyáltalán Bora Borára értek, hat hónappal korábban lettek kiállítva mint ahogy azt a törvény engedélyezte volna és az illetékes hatóság által meg lettek 2012 december 14-én semmisítve, expressis verbis kimondva, hogy azok szabálytalanok és csak hat hónap eltelte után lett volna szabad egyáltalán ilyenekért folyamodni

- Szöktetés ügyben Lee 2012 április 23-án már olyan beadványt érkeztetett a Polinéziai Családügyi Bíróságon, ahol Magyarországot nem jogkövető államnak bélyegzi, ahová Nyíri-Kovács Patrícia el fogja rabolni a gyereket és az apa soha többé nem látja abban a szörnyűséges, diktatórikus országban. Erre nem tudok magyarként és apaként másképpen reagálni, minthogy »... akkor kellett volna meggondolni, amikor magyar lányt vettél feleségül....« De az ámokfutás ezen rablási ügyben itt nem áll meg, az »oknyomozó« magyar születésű, magyar neveltetésű »oknyomozónak« észre kellett volna venni azt a Lee féle rendőrségi vallomást, vádat, hogy »...és mindig magyarul beszél a gyerekhez sőt, a családja is folyton a magyar nyelvet használja a kicsivel....« Írjam tovább? Ugye nem kell!

Három feljelentés van ellenünk gyerekszöktetés miatt! Hová szöktetnénk? Magyarországra? Magyarországon már hat bírónő mondta ki jogerősen és végérvényesen, - ugyanakkor súlyosan Alkotmányellenesen, lásd az Alaptörvény G, XVI. és XVII. cikkeit - hogy semmi közünk a két magyarhoz, Polinézia, tégy velük amit akarsz, nekünk nem kellenek! Ide szöktettük volna meg lányomat és unokámat? Kockáztattuk volna, hogy a TEK-nek kelljen megfogni a gyereket és leszíjazva visszaszállítják Polinéziába? Mint ahogy egyik bántalmazott magyar anyuka kislányával ez öt éve megtörtént és a gyerek azóta is a bántalmazó apa birtokában van, igaz intézetben, szörnyű állapotban. Szóval tisztelt oknyomozók! Hová szöktessük lányomat és unokámat! Közép Afrikába, vagy Csádba? Gyártsunk foglyokból menekülteket, bujkálókat! Tarthatatlan a Lee féle manipuláció, melyet a helyi hatóságok, szervek emberei - adott esetben egy azóta az ügyről levett családjogi bíró is, - megtámogatnak. Tessék felfogni, a Nyíri család lányuk és unokájuk védelmében és kimenekítése miatt egy jól kifundált, velejéig korrupt, sokszereplős gyerekforgalmazási rendszerrel kell, hogy megküzdjön, amely el akarja nyelni és egy bántalmazónak kívánja juttatni magyar neveltetésű, magyar anyanyelvű, magyar tudatú unokájukat.

- Amikor az »oknyomozás« azt fogalmazza meg, hogy a ».. Külügyminisztérium szokatlan vehemenciával állt ki Nyíri-Kovács mellett.....« az érthetően azért volt, mert nyilvánvalóvá vált a külügyérek számára is, hogy itt egy bűncselekmény sorozat elkövetéséről van szó, és ilyen esetben az adófizetők pénzét nem magáncélra, válásra, hanem állampolgáraink - Alkotmányban biztosított jogaik alapján is, - mentésére használják fel.

- Nyíri család és a magyar államról leírtakhoz fontos hozzátenni a következőket: Hogyan is működik ez a bántalmazónál? Tedd a másikat meg agresszornak, bűnözőnek, magadat pedig tüntesd fel áldozatnak! Megint csak a sok-sok bántalmazott, agresszált nő támogatását kérem, hogy mondják el, nincs új a nap alatt, Önök is pont ezeken a fázisokon mentek keresztül, Önöket is megpróbálták gonosz, hazug, manipulatív, mintegy bűnözőnek beállítani.

- Amit szakmai karrieremről írtak korrekt. Büszke vagyok rá, sokat tehettem ezért az országért és most is teszem a dolgom. Cégeket vezettem, állami cégeket, pénzintézeteket, sikerrel, tisztán és fedhetetlenül. Ajánlom az »oknyomozó« figyelmébe a Kormányzati Ellenőrzési Iroda 1998/1999 évi vizsgálati jelentését pénzintézeti vezérigazgatói tevékenységemről, Sepsey Tamás tollából. Vizsgálja meg a magyar hajózási társaság eladásának eredményeit, számait. Piszkolni bárkit, gyanút kelteni bárki ellen lehet, de ettől az én szakmai tevékenységem még tiszta és fedhetetlen. Senkinek nem vagyok csókosa és senki sem az én csókosom. Mind jobb mind baloldalon ismernek, és úgy érzékelem mindmáig tisztelnek. A pártos politikától mindig távol tartottam magam, tisztelve mindenki véleményét. Független, büszke ember vagyok és mint ilyen feküdtem oda a francia követség küszöbére éhségsztrájkolni, melyet ha egyszer az »oknyomozó« is megtesz a saját családja védelme és mentése érdekében akkor kerülhetünk csak valójában azonos elvi és lelki hullámhosszra. Addig pedig csak el fogunk egymás mellett beszélni, kivéve, ha a »tényfeltárás« van annyira érdeklődő és korrekt, hogy átolvassa Francois Hollande elnöknek írott levelem kétszázötven oldalas mellékletét. Ígérem a dokumentum gyűjtemény minden olyan kérdésre választ ad amit ebben a rövid reakcióban nem tudtam érinteni.

Fentiek minden mondatát, szavát dokumentumok bizonyítják, melyek itt Budapesten megtalálhatók és olvashatók-kutathatók. De a családon belüli erőszakot, a bántalmazást pontosan jellege miatt a lelki sebek mutatják, melyeket mind Nyíri-Kovács Patrícián, mind Lee Noah hat éves kisfiún a hozzáértő szakemberek félreérthetetlenül érzékeltek. És amint láthatják, az ámokfutás nem ért még véget, hűen követi a bántalmazó férfiak összetéveszthetetlenül agresszív agendáját ahol az áldozatot és esetlegesen még őt segítő környezetét is meg kell semmisíteni.”