Létminimum: egy hungarikummal kevesebb

„A szegénység mérésére már egészen jó mutatókat találtak ki az unióban. A jövedelmi szegénységet és társadalmi kirekesztést mérő laekeni indikátorok alapján az összes tagország szegényeit vizsgálják az uniós statisztikai hivatalok. E szerint a magyarok 24 százaléka él súlyos anyagi deprivációban (akik nagyon sokat nélkülöznek), miközben 40 százalék azoknak az aránya, akik csak simán nélkülöznek. Ők azok, akik nem tudják például megfelelően fűteni lakásaikat, képtelenek fedezni egy váratlan kiadást, kétnaponta nem esznek húst, vagy évente nem mennek egy hetet nyaralni. Ők éppen annyian vannak, mint amennyien a létminimum alatt élők, és bizonyára kevesen lennének, akik nem kerülnének be a közös halmazba. Innen nézve a létminimum nem is olyan rossz mutatója a szegénységnek. Az meg talán nem a mutató hibája, hogy tízből négy magyar benne van.

A KSH érvelése szerint nem is hasznos a létminimum, mert nem lehet döntéseket hozni ez alapján, miután a mélyszegénységben élők mellett sok átlaghoz közeli jövedelmű is benne van a halmazban. De emlékszik-e valaki, hogy az elmúlt években adatok, elemzések vagy tanulmányok alapján hoztak döntéseket, vagy készítettek elő törvényeket? Pedig a létminimum egy megfontolandó mutatószám lehetne akkor, amikor a minimálbérekről kell döntést hozni.”