Szélsőséges esetben

„Évek óta próbálják megérteni politológusok, szociológusok, hogy miként válik nemcsak elfogadottá, hanem népszerűvé a Jobbik kínálta értékrend a felsőoktatásban tanulók számára. Az életkorból eredő természetes radikalizmust miért képtelen más párt a saját medrébe terelni, egyetemes, európai és hazai célok méltányos és humánus megvalósítása érdekében?

Önmagában az is furcsa, hogy a tinédzserkoruk utolsó, húszas éveik első esztendeiben járók nagy része ennyire rendpárti. Lázadásaik iránya nem a nyitottság, a szabadság, hanem a kirekesztés, esetenként a rasszizmus, kiváltképp a cigányellenesség foglalja el e haladó értékek helyét. (...)

Az egyetemisták szélsőjobbra tolódása a többi párt által még nem kellőképpen felismert és kezelt társadalmi veszély. Ha felnő egy első generációs új értelmiség, mely bizonyos körülmények között megengedhetőnek és jobbnak tartja a diktatúrát a demokráciánál, az félelmetes erő lehet, hiszen képzettségénél és vidéki beágyazottságánál fogva meghatározó pozíciókat foglalhat el a magyar közéletben. A csalódott társadalom pedig mindig hajlik arra, hogy új politikai alakulatot próbáljon ki. Még akkor is, ha azok nagyon régi emlékeket idéznek.”