„Nos annyi kézműves és kistermelői termék van Magyarországon, hogy legalább 100 millió kistermelőnek kell lennie valahol. Hát a lónak a nemes szervéből is több van mint valódi termelőből….
A mai kor paradoxona: A kistermelői áru (főleg igaz ez bio-ra) beszerzése szinte lehetetlen, miközben a termelők éheznek. (...)
Szóval mi vagyunk az igazi kistermelők, mi vagyunk akik hisznek a jó ügyben és ezért az életüket felteszik erre akár sajnos a családi életük rovására is.
Ezért van a konfliktus, ezért nem hagyom szó nélkül, hogy mindenki (igen, akaratotok ellenére ti is) visszaéljetek a nevünkkel vagy mások nevével, azt mondjátok támogatjátok a termelőket miközben nem. És ne legyünk álságosak, nem minket reklámoztok, hanem magatokat. Ha összeszedném a környéken lévő 10 olyan éttermet aki felirta a zászlóra, hogy a helyi alapanyagokból dolgozik, és ez igaz is lenne, ebből vígan megélnénk sokan, nagyon sokan (persze akkor sem lenne paradicsom májusban, de lenne más ami tükrözi a szezont). Sok kompromisszummal járna mindkét oldalon, de nem csapnánk be a fogyasztót.
Ezzel szemben ami történik az a munkánk lesajnálása, tiszteletlenség. Miközben becsapjátok a fogyasztót, közben becsaptok minket és másokat is, ellehetetlenítitek a termelőket.
Ismerek sok termelőt, de egyet sem aki jól él. Azért, mert a helyi termelőtől vesszük az árut a valóságban azt jelenti: »Az Aldiból és a Z+D-ből vesszük az árut, néha marketing célból kis mértékben helyi termelőtől« és én ehhez annyit tennék: »…mivel a valós helyi termelők kiszorulnak a piacról ezért igazából mi tesszük tönkre őket«.”