A magyar progresszió születése és halála

„A történelmi emlékezetnek nincs dolga a múlttal: a jelennel és a jövővel van. Trianon lehetne ünnep, a szabad, nyugatos Magyarország születésének ünnepe. Igen, a szabadság és a függetlenség gyakran személyes és közösségi tragédiákban fogan. De épp ez az emlékezet politikája: a tragédia átfordítása a nemzet egészének javára. 1920. június 4-én megszületett a független és szabad magyar nemzet, mely önmaga sikerének kovácsa lehetett. TGM-el együtt elborzadva figyelem, hogy a szabadság és a függetlenség elnyeréséről miképp jut majd mindenkinek a nemzethalál az eszébe. A – mindenkori – boldog történelmi lehetőséget miképp nullázza a sérelem érzésének önsorsrontó, agresszív bénultsága. A magyar nemzet 1920-ban végre megszabadult az évszázados Habsburg elnyomástól, kiszabadult a Szent Szövetség feudalista béklyójából. Felelőssége nem csak az országhatárokon belül élő magyarok iránt volt, hanem a békeszerződés nyomán a határokon túlra kerültek, a nyelv, a kultúra, a nemzet egésze iránt is. Tragédiához vezető területi revízió helyett politikai és kulturális védelmet, támogatást nyújthatott volna mindazoknak, akik védelemért, iránymutatásért fordultak hozzá. Gazdasági erejét, kulturális és politikai tőkéjét fejleszthette volna, hogy – ameddig lehetett – védelmet és támogatást nyújtson azoknak, akik hozzá fordultak, mert menekülniök kellett hazájukból. Ehelyett ez a ’fájdalom’ és annak politikája üldözte el a szabad Magyarországról a tehetséget, a kreativitást, zavarta el a tetterőst, fosztotta meg jogaitól azokat, akiknek örömei, álmai voltak. Csonkolta a nemzetet, vett el lakást, konyhabútort, képet, szót, verset, jövőt, életet egymillió magyar embertől és okozott mélyvilági kínt mindenki másnak, aki ért ezen a nyelven.

A magyar progressziónak a történelmi emlékezet átformálásával, egy új történeti narratívával van dolga. Ebben Trianon a szabad magyar nemzet születésének tragikus, de fontos ünnepe. Ennek az elbeszélésnek része a Kiegyezés, mely szintén tragédiából született és lehetőséget teremtett a polgári fejlődésre. Az elbeszélés a különböző népek egyenrangúságának gondolatára épülhet, emlékeztethet a Duna menti népek föderációjának progresszív gondolati előzményeire, vagy akár a bánsági köztársaság progresszív pillanatára akkor is, ha ezeknek a kezdeményezéseknek az akkori politikai-társadalmi viszonyok között nem volt realitása. Igen, ennek a progresszív és magyar elbeszélésnek új szótára van: ebben Trianon lehet nemzeti ünnep, mely elbeszélés lezárja a 1848-as forradalomtól a Kiegyezésen át a Habsburg birodalom összeomlásáig és a magyar nemzet felszabadulásáig húzódó történelmi ívet és új, nemzeti függetlenség-gondolatot teremt. A magyar progressziónak vissza kell szereznie intellektuális képességét arra, hogy fordítson a nemzet haladásának irányán. Jó pillanatban vagyunk: épp minden összeomlott. A történelmi pillanatok ilyenek. Akkor születik majd új magyar progresszió, ha nem szellemi vagy politikai kompromisszumot akar kötni a tragikus magyar hagyománnyal, hanem képes új progresszív hagyományt teremteni és azt büszkén képviselni. Jelképeit megalkotni, büszkén viselni, autókon, pólókon, táblákon. A ’NagyMagyarország’ matricákon, árpádsávos lobogókon és rovásírásos táblákon való szürnyülködés kevés és értelmetlen. Az új elbeszélés megalkotásához persze bátorságra, mély meggyőződésre, az értékek megalkuvásmentes képviseletére van szükség, akkor is, ha kevesen állnak ki mellettük tántoríthatatlanul. Ahhoz, hogy progresszív politika legyen, előbb bátor progresszív történeti elbeszélésre, társadalmi vízióra, értékrendre van szükség. Talán még emlékezünk: szabadság, morális autonómia, jogegyenlőség tisztelete, az esélyek egyenlőségének, a kultúrák és életformák egyenrangúságának elismerése, a kirekesztettek és elnyomottak segítése, a kulturális és a politikai nemzet elválasztása. A gondolatok piacának szabadsága, az áruk és szolgáltatások, a tőke piacának korlátozása. Az értékteremtő tevékenység, a mindenféle munka értékének elismerése, a tőke értéknövekedésének bevonása a közösség gyarapodásába. És igen: a magyar történeti elbeszélés, a hagyomány újraírása, új álmok álmodása, a lehetetlennek látszó kísértése.

A magyar progresszió halálának és születésének története is Trianonnal kezdődik. Tudom: barátaim meg fognak kövezni, az ellenfeleim, na arra gondolni sem merek, a szomorúság, az öngyűlölet és kisebbrendűség kútjai feneketlenek.”