Katasztrófa és memóriakatasztrófa

„Ahol nincs még szabadság, nincs még remény, nincs táplálék, nincs biztonság, nincs egészségügy, vagy ha van, akkor kezdetleges vagy egy jobb napokat látott maradéka. S van, ahol olcsó az emberélet is... Katasztrófa. Van ilyen. Volt ilyen. És lesz ilyen.

Aztán megtörténik a csoda, az emberek feleszmélnek, és vagy saját életük, vágyaik, vagy pedig gyermekeik jövője végett változtatnak. És a hol jobban, hol rosszabbul sikerült változtatások halmazába beleesik az is, hogy a világ jobb feléhez akarnak tartozni.

Biztonság, kultúra, fejlődési potenciál és nem utolsósorban szabadság tekintetében.

Elmenekülnek előző sorsuktól, sorsukból és felkínálva a világ jobb felének azt, amijük van, befogadást kérnek.

Azoktól, akik amúgy a legtöbb szempont szerint elég jól ellennének nélkülük a saját, fenntarthatónak vélt jólétükben. Sőt, jóléti társadalmukban! Azoktól, akik bizonyos mértékben tartanak, félnek a befogadástól. Nem ok nélkül, látják a veszélyt, katasztrófától tartanak.

Környékünkön épp a hasonló esetek számának megnövekedése miatt pánikolnak egyesek.

Kedves pánikolók! Képzeljük el azt a katasztrofális szituációt, hogy nem egyes személyek, nem egyes családok, de még csak nem is százak-ezrek indulnak el. Képzeljük el azt a katasztrofális szituációt, amikor majd komplett országok teljes népessége kér bebocsájtást! Őrület, ugye?! El se lehet képzelni, mi lenne akkor!!! Mekkora katasztrófa...

De.”