Magánügy

„Akár tetszik, akár nem, egy ember nemi/szexuális hovatartozása magánügy. Magyarán senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki kit szeret, vagy hogyan akar élni - ezt mindenkinek magánügye eldönteni.

Én heteroszexuális vagyok, mindig heteroszexuálisként választottam magamnak partnert, minthogy jelenleg is heteroszexuális párkapcsolatban élek. Mindez az én magánügyem, egyéni döntésem, amibe nem szólhat bele senki. Ha ugyanis bárki beleszólna abba, hogy kivel élhetek együtt, az máris nem lenne magánügy - ráadásul kibaszott ideges is lennék miatta. Éppen ezért beleugatni abba, hogy ki kivel házasodhat, ki szerethet kicsodát, ráadásul mindezt választott vallási alapon, vagy egyéni meggyőződés mentén tenni: kibaszott idegesítő.

A magam részéről persze bárki nyugodtan kifejtheti a melegek házasságával kapcsolatos ellenérzéseit. Ettől még nem fogom gyűlölni és nem akarom, hogy korlátozva legyen bármiben, pusztán azért, mert másként gondolkodik valamiről. És egészen addig így is fogok hozzáállni, ameddig a véleménye örvén nem veszélyezteti tevékenyen mások szuverén döntéseit, vagy személyes meggyőződését.

Aki úgy gondolja, hogy tudja, hogyan kell helyesen élni, az az én olvasatomban csupán egy idióta. Idiótának lenni pedig mindenkinek magánügye. Aki viszont úgy gondolja, hogy másoknak is úgy kell élnie, ahogy az szerinte helyes, az egyrészt egy veszélyes idióta, másrészt pedig kurva az anyja, és semmi keresnivalója egy civilizált társadalomban.

Egy ember nemi/szexuális hovatartozása ugyanis magánügy. Magyarán senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki kit szerethet, vagy hogyan él. És éppen ez az, amiért a magánügyekhez való jog megadása mindenki számára közügy.”