„Így ma nálunk is varázsütésre lett a legfontosabb beszédtémává a halálbüntetés, a homofóbia meg a migránsok. (Figyelem, csak így, »migránsok«. Ők ugye személytelen idegenek, kvázi ufók, akik amúgy menjenek haza. A migránsnak emberarca nem lévén, szükségtelen is léte felől moralizálni, netán a keresztény etikát szóba hozni. E helyről is köszöntöm Fabinyi evangélikus püspök urat.)
Nos, Brüsszeltől Alsómocsoládig folyik ezekről a politikusi szó, s a média, sőt, az egyre fogyatkozó civil világ is ráfeszült a finkelsteini ötletre. Csak a nép néz; pedig akár konzultálhatna is. A levelet megkapta hozzá. Persze időnként öklöt ráz; bezárandó a debreceni tábort, meg üstöllést kergetné is haza az Árkádból a feketéket. Ám őszintébb pillanataiban csak távolságtartóan bámulja ezt az egészet. Léte ugyanis másik síkon zajlik: csekkhalmok, adóbevallások közepette, a gyerekét ért iskolai agymenéseket egyengetve vagy az SZTK-k koszlott folyosóin üldögélve igazából ritkán gondol a halálbüntetés visszatartó erejére, a szolid viselkedésre intett melegekre meg a munkahelyét elbitorló piréz migránsokra.”