Hamvas báj

„»Válság vagy alkalmazkodás« – ez a választási lehetőség szerepelt annak a konferenciának a címében, ahol a miniszter úr megnyilvánult, s ahol tanúnak hívta Hamvas Bélát, aki szerint a válság az emberiség alapállapota, nem valami különleges dolog. Nos, Hamvas ezt a tételét épp azokkal szegezte szembe, akiket Orbán egy ideje majmol, s akik már Hamvas gyerekkorában is a Nyugat válságáról papoltak: »Nincs itt vége semminek, nem alkonyodik a nyugati kultúra, semmi sem megy tönkre. A világ változik, de ez a természete.« Hamvas szerint a két és fél ezer éves válságon akkor juthatunk túl, ha leásunk a gyökeréig, az pedig ott van, ahol a »proton pszeudosz«, az első és az európai kultúrán végigvonuló nagy hazugság, mely »magas eszmékre, keresztény vallásra, morális értékekre hivatkozik, de azokat nem veszi komolyan, és megvalósításukat meg sem kísérli«.

Egyébként is, hogy veheti Hamvas Bélát a szájára egy »nemzeti kormány« minisztere? Hamvas a nemzeti partikularitásokat tagadó univerzális szellemi orientáció embere volt. Életművének legjobb ismerője, Dúl Antal írta róla, hogy nála »nemzetközibb gondolkodót lámpással sem találhatnánk«. Szélsőségesen nemzetellenes tanokat hirdetett. »Nemzet, vagy nép a torzultságnak valamely állandósult és tömegesen jelentkező alakja, s erre, akik eltorzultak, különösen büszkék szoktak lenni. Nemzethez tartozni annyit jelent, mint azonos módon deformáltnak lenni, ezt a deformáltságot dicsőíteni, a többit pedig megvetni.« Ezt speciel a németségről szóló írásában írta, de a magyarságról sem gondolt más.”