Árpád és Kossuth a bevándorlási vitában: balhé a történelemmel

„Ez a Magyar Helsinki Bizottság nevű jogvédő szervezet által legyártott »Bevándorló vagyok« című ellentermék a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációval szemben. A plakátokon Kossuth Lajos »menekült« és a honfoglaló Árpád (Álmos fia) »megélhetési bevándorló« látható.

Mármost a történelem sok mindenre jó. Arra is, hogy III. Tukulti-apil-ésarra újasszír uralkodó sztéléiből levezessük a szabadkőművességet, meg arra is, hogy a Nazca-vonalakat rovásírásnak olvasva megfejtsük a magyar őstörténet vitás kérdéseit. Esetünkben pedig arra is, hogy összevessünk összevethetetlen dolgokat: Kossuth Lajos korát, a XIX. századi Európát 2015 Afrikájával és Ázsiájával, a magyar honfoglalást napjaink népességmozgásaival. Nincs az a történelmi szeminárium, ahonnan ne vágnák ki visítva azt, aki kora »megélhetési bevándorlójának« nevezi az Árpád-ház névadóját. És nem, nem nemzeti büszkeség megsértése miatt vágnák ki, hanem azért, mert ez így konkrét hülyeség, olyan historizálás, ami nem áll meg a lábán. (Aki nem hiszi, olvassa el a Györffy- és Kristó-összest.)

Ugyanekkora öngól az emigrációba kényszerített Kossuth Lajossal példálózni. Amikor Kossuth 1851-ben az Egyesült Államokba érkezik, tíz évvel vagyunk az unionisták és a konföderációsok háborúja előtt. Annyira egyezik Kossuth menekültsége a mai menekültek státuszával, mint amennyire a két amerikai politikai rendszer. (Semennyire.)

Vegyük tehát sorra: itt van nekünk (Európában és Magyarországon) a növekvő bevándorlási problémánk. Adott továbbá egy belőle kreált, elég rosszízű politikai termék, a konzultáció. És itt van a jogvédők hada, amely – ismétlem: joggal – fel van háborodva a leegyszerűsítő és buta üzeneteken. Felháborodásában pedig még leegyszerűsítőbb, még butább üzeneteket, érvelési hibákat gyárt.”