Amihez az ember hozzáfér, hogy saját esze szerint megváltoztassa, az többnyire mindig a hiábavaló kategória lesz. Még akkor is, ha most pillanatnyilag jó ötletnek tűnik. Sajnos ilyen pillanatokból áll leginkább az életünk.
Ezért keresünk néha állandót, állandóságot. De azt magunkban nem találjuk. Ez mindig túl van rajtunk. A rendszerszemléletben maga a rendszer kerete az állandó, de benne minden változó. Azt vallom, hogy Krisztushoz tartozom. Általa a világ Teremtőjéhez a rendszergazdához, aki a keretet adja. Most a biológia létezés kereteit ismerem, de bizonyosan más rendszere is van és más keretek között más lét. Részemről ez OK. Innen nézve nevetséges purparlé ez a sok jogi csűrés csavarás.”