Szankciórangsor

„A nyugati hatalmak már jó ideje fenték a fogukat a Moszkva elleni szankciókra. Emlékezzünk csak: már 2014 februárjában a Fekete-tenger melletti Szocsiban tartott téli olimpián nagy volt a mozgolódás e sportrendezvény bojkottjáért. Az okok közül néhány: az oroszok hoztak egy törvényt, amely megtiltotta, hogy kiskorúaknak »nem hagyományos nemi kapcsolatokat« propagáljanak; Moszkva menedéket nyújtott Edward Snowdennek, az amerikai hírszerzésről jó néhány leplet lerántó egykori hírszerzési ügynöknek; az oroszok támogatták Szíriában az Aszad-kormányt. Joachim Gauck német és Francois Hollande francia elnök bejelentette, hogy nem lesz ott az olimpiai megnyitón.

A bojkott egyoldalúsága már akkor is feltűnő volt, hiszen a sportvilágot nem látszott zavarni ennyire az, hogy a 2022-es labdarúgó-világbajnokságot 2010 decemberében annak a Katarnak ítélték, ahol a homoszexualitás törvénytelen, és azt korbácsolással, illetve börtönnel büntetik.

A jelek szerint a szankciók és a bojkott világában sem az elvek, hanem a geopolitikai érdekek döntenek.

Március 26-án Szaúd-Arábia vezetésével több térségbeli ország megtámadott egy szuverén államot, Jement. A szunnita Szaúd-Arábia – ahol olaj bőségesen van, emberi jog semmi – száz vadászgépet, százötvenezer katonát és hadihajókat küldött a jemeni síita huti lázadók leverésére. Szaúd-Arábia az Egyesült Államok stratégiai partnere. Sem Washingtonnak, sem Brüsszelnek álmában nem jutna eszébe, hogy Rijadot nemhogy szankcionálná, de akár megróná azért, amit tett, holott már humanitárius katasztrófa alakult ki a beavatkozás eredményeként.

De vajon mi lett volna a Nyugat rea­gálása, ha az amerikai és uniós támogatással megdöntött Janukovics ukrán elnök kér orosz katonai segítséget? Noha az erőszakkal megbuktatott ukrán elnök legitimitása összehasonlíthatatlanul erősebb az iráni támogatást élvező hutik ellen külső beavatkozást kérő Abdurabbu Manszúr Hádi jemeni elnökénél, akinek 2012-ben, a jemeni választásokon nem volt alternatívája.”