„Mephisto, Julius Caesar, Kabaré – ha az elmúlt időszak rendezéseit nézem, most mintha a művész és a hatalom viszonya izgatná leginkább.
Ez meglepi? Csak arról tudok előadást rendezni, ami aktuálisan a legjobban érdekel. Manapság mi érdekelne inkább, mint a hatalom maga? De ha netán nem izgatna ez a téma, akkor is muszáj lenne róla beszélnem, mert olyan a közeg, amely körülvesz bennünket. Egyre nagyobb baj van. Muszáj kimondani. Ez a színház alapvető dolga! Jó lenne, ha néha lehetne egy kicsit másról is beszélni.
De hát most rendezi Szombathelyen Shakespeare Makrancos Katáját.
Na akkor majd nézze meg, hogy mennyire lesz vidám. Kevés olyan dráma van a világirodalomban, amely ennyire nyíltan mutatja meg a hétköznapi erőszakot.
Ön minden megnyilvánulásával egy igazán szabad ember benyomását kelti. Mind művészi, mind szellemi, mind egzisztenciális értelemben. Kemény küzdelmébe kerül?