Fel kell lépni az Iszlám Állam ellen

A Jobbik, az LMP és a PM nem támogatja, hogy az Iszlám Állam elleni küzdelemben Magyarország harcoló alakulatokkal is részt vegyen. Az Együtt, a DK és Fodor Gábor viszont támogatják a fellépést, ahogy a Fidesz és a KDNP is. A szocialisták a hírek szerint kivárnak, de lehet, hogy ők is támogatni fogják a részvételt. Jó eséllyel tehát részt fogunk venni a műveletekben, s május környékén már vélhetőleg száz magyar katona lesz Észak-Irakban. Itthon pedig mintegy ötven katona fogja várni, hogy szükség esetén induljon a Közel-Keletre.

Azok a PM-es és jobbikos érvek persze tetszetősek, hogy csak a humanitárius részvétel indokolt; s az a meglátás sem légből kapott, hogy az Iszlám Állam létrejöttében az ellene harcoló nyugati koalíciónak is van felelőssége.

Van. Az arab tavasz utáni műveletek, az egyébként innen nézve persze borzalmasan ellenszenves diktátorok eltüntetése instabillá tették a helyzetet, amivel teret és területet adtak az Iszlám Államnak. Területet, amely nélkül az nem létezhetne.

Ennyiben más az Iszlám Állam, mint az al-Kaida. Utóbbi kis terrorsejtekből áll, illegalitásban működik, s nyugati célpontokat vesz célba. Az Iszlám Állam ezzel szemben elsősorban területet akar szerezni − sok minden más mellett ez is kiderül például abból a hatalmas munkával megírt, alapos cikkből, amely a The Atlantic-ban jelent meg.

Akinek ideje és tudása engedi, olvassa el. Akinek nem engedi, annak nagyon röviden: az IS nem dörzsölt fickók terrorcsoportja, amely csak álcaként használja a hitet; hanem olyan szervezet, amelynek tagjai nagyon is komolyan veszik a saját eszméiket, hitüket, s a vonzerejük is ebből következik. Nem igaz tehát, amit Obama mondott, hogy az IS-nek nincs köze az iszlámhoz. Van. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy amit művelnek, csak az következhet az iszlámból. Amikor a PM „álságosnak és felháborítónak tartja azt a keretezést, hogy itt értékrendek, kultúrák vagy vallások szembenállásáról, háborújáról lenne szó”, akkor a PM nem tudja, mit beszél. Persze ha az ő értékrendjük szerint rendben van homoszexuálisokat, más hitűeket, hitetlennek nyilvánítottakat nyilvánosan kivégezni, akkor értem a dolgot, csak ez nekem új. Mindenesetre ajánlom nekik is, hogy olvasgassák az idézett cikket és ne előre gyártott ideológiai kereteikben igyekezzenek közelíteni a helyzethez. A polkorrektség itt nem fog segíteni. (Értékrend- és lefejezésügyben persze nem csak az IÁ erős, konkrétan az izraeli külügyminiszter közölte a minap, hogy azoknak az araboknak a fejét egyszerűen le kellene csapni, akik nem lojálisak Izraelhez. Ezt talán az sem menti, hogy Liberman kampányol épp. Meg semmi sem.) 

A The Atlantic cikke szerint a kalifátus kifejezetten vallási alapokon áll, vonzerejét pedig egyebek mellett a próféciákba vetett hit adja. A „Róma” elleni nagy ütközet víziója, amely után szerintük a végítélet következik, része ennek, s ezért talán nem is volna ildomos azzal kísérletezni. Tovább növelheti a vonzerőt, azt, hogy éppen beteljesedik a jóslat, s ott a helye minden muszlimnak a kalifa csapataiban.

Az sem jó ötlet viszont, hogy semmit ne tegyen a nemzetközi közösség. Ha ugyanis a kalifátus további területeket szerez, megint csak tovább nő a vonzereje. Mert a kalifátusnak nőnie kell. Ez a kalifa kötelessége: hogy háborúzzon és területet foglaljon. Ha ezt nem tudja megtenni, legitimitásának alapja is megroppanhat. Csupán bombázásokkal vagy az LMP-nek a pénzügyi utánpótlás elvágásra vonatkozó javaslatával viszont aligha lehet megállítani a terjeszkedést. Oda kell menni. Akkor is, ha azok az amerikaiak kérnek rá minket, akik több szempontból súlyosan elbénázták az elmúlt éveket a Közel-Keleten. Azért, mert minél tovább terjeszkedik az IÁ, annál nagyobb veszélyt jelent majd ránk, európaiakra is. Ráadásul az, hogy megerősítjük a szövetségesi viszonyt az Egyesült Államokkal, szintén nem nagy baj jelenlegi nemzetközi helyzetünkben.

S hogy nőhet a terrorfenyegetettségünk, ha odamegyünk? Nőhet. Nem véletlen, hogy a tervekről tartott egyeztetésen nem csak a külügy, de az Információs Hivatal, a Terrorelhárítási Központ, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium is részt vett.  De ha nem megyünk oda, ha kivonjuk magunkat az IS elleni fellépésből, az sem jelent semmilyen biztonságot. Az sem garancia a terrorveszély ellen.

Van persze érzelmi oldala is a dolognak. Amikor ártatlan, hitükért meghaló embereket és senkinek sem ártó kulturális kincseket pusztítanak el élő egyenesben, szinte nap mint nap, kiben nem megy fel a pumpa? Kiben nem üvölt ilyenkor, hogy valamit tenni kellene ez ellen? Egyedül persze kevesek lennénk, a realitásokat fel kell mérni. Ha viszont alakul egy nemzetközi koalíció, amelybe minket is invitálnak, borzasztó lenne ölbe tett kézzel ülni úgy, hogy majd mások megoldják. Erre a feladatra nem sajnálok sok milliárdnyi közpénzt sem.

Főleg, hogy nem ez lesz az első alkalom, amikor részt veszünk veszélyes iszlamista csoportok elleni küzdelemben. Afganisztánban sem kizárólag humanitárius feladatokat látott el a magyar hadsereg: kemény tűzharcokban álltak helyt a különleges erőink az egyszerűség kedvéért tálibnak nevezett csoport ellen, s − szerencsére − itthon akkor nem váltunk célponttá. Azt a missziót támogatták a szocialisták is. Nem tudom, ezt miért ne támogatnák most. 

Magyarország még mindig lerongyolódott hadserege egyvalamiben erős: missziós tevékenységben. A megszűnt missziók után pedig a katonáknak újabb lehetőség adatik, hogy gyakorolják a hivatásukat, megeddzék felkészültségüket, tudásukat. Ez az ő hivatásuk. Nem írnak színdarabot, szociológiai tanulmányokat, nem táncolnak és énekelnek színpadon a békéért, hanem ha kell, harcolnak és védik a védendőt − Észak-Irakban utóbbi lenne a feladatuk.

Sok szerencsét, egészséget, épséget és sikert kívánok nekik ehhez.