Romlásnak indult a demokrácia eszménye

„2000 óta 25 alkalommal volt példa a demokrácia lebontására, és nem minden esetben valamilyen puccs által: ide sorolható a demokratikus jogok és eljárások lassú leépülése is. Ezeknek az eseteknek többsége kevésbé jó minőségű demokráciákban ment végbe, azonban minden esetben megfigyelhető a szabad és fair többpárti választási verseny teljes felváltása vagy visszaszorítása a demokrácia minimális standardja alá. Friedman szerint ennek a trendnek mintapéldája Putyin Oroszországa és Erdoğan Törökországa, de ide sorolható Venezuela, Thaiföld, Botswana, Banglades és Kenya is. Friedman a Freedom House felmérését is kiemelte, amely szerint 2006 és 2014 között több országban figyelhető meg inkább a szabadság hanyatlása, mintsem a fejlődése. Ez leginkább a Szaharától délre eső Afrikában figyelhető meg, ahol mára normává vált az átláthatóság csökkenése, a porladozó jogállam jelensége és a korrupció.

Mik lehetnek ennek a trendnek az okai?

Friedman ismét Diamondod idézi, aki szerint az egyik fő tényező, hogy az autokraták gyorsan tanulnak és jó az alkalmazkodó képességük. Új technológiákat dolgoznak ki, amelyekkel hatékonyabban cenzúrázhatnak, jogi stratégiákat alakítanak ki a civil társadalom visszaszorítása érdekében és megakadályozzák, hogy ezek a civil csoportok nemzetközi segítségben részesüljenek. Ezekkel az intézkedésekkel szemben a demokraták még nem dolgoztak ki saját stratégiáikat.

A másik ok az, hogy 1990 és 2000 között, a hidegháborút követő időszakban a demokrácia pályája emelkedőben volt, ezért az autokraták arra kényszerültek, hogy elrejtsék a korrupciós ügyleteket és a hatalommal való visszaélést, napjainkban azonban úgy érzik, elmúlt a veszély, és olyan aljas és kapzsi módon irányíthatnak, ahogyan csak akarnak.”