Tisztelt Küldöttgyűlés!
Mindez azonban mit sem ér, ha nem tesszük világossá, milyen Magyarországban hiszünk. Mi a tisztességes verseny, a haladás, a szolidaritás és a szabadság mellett teszünk hitet. Ehhez bátor eszközöket használunk. Mert ha ezt nem tesszük meg, akkor 2030-ra tényleg semmi nem marad a ma ismert hazánkból. Nem lesz oktatás, nem lesz orvos, nem lesz nyugdíj és nem lesz polgárosodás. De lesz nyomor, végleg darabjaira esett politikai közösség és elvándorlók milliói. Most dől el, hogy a mai fiatal generáció lesz-e az első százötven év után, amely a szüleinél rosszabbul fog élni. A reménytelenség, a fáradtság, a szorongás, az elnyomás körülvesz bennünket.
Orbán már beletörődött ebbe. Mi nem engedhetjük meg ezt. Őszintén kell beszélnünk például arról, hogy az elmúlt években jobban nőtt az aktív korúak és a magyar cigány és nem cigány gyermekek szegénysége, mint a nyugdíjasoké.
Világosan kell beszélni arról, hogy ma egy dolgozó, középosztálybeli családnak könnyebb lecsúsznia mint korábban, és hogy több mint 4 millió szegénnyel évek óta nem történik semmi, csak rossz.
De merünk nyíltan beszélni arról is, hogy magasabb adók kellenek a felső 20 százaléknak ahhoz, hogy legyen jobb oktatás, hogy lehessen csökkenteni az áfát, és hogy a fenntartható gazdasági gyarapodás, a polgárosodás bősége érdekében csökkenteni tudjuk a járulékokat és a káros különadókat.