Budapestre utazott a román kormányfő: erről tárgyalt Orbán Viktorral
A hóval borított Karmelitában fogadta Marcel Ciolacut Orbán Viktor.
Történelmi tapasztalatainkból tudjuk, hogyan végződik a tiszta pragmatizmusra épülő politika. Interjú.
„Orbán Viktor és Szijjártó Péter is többször hangsúlyozta korábban, hogy a magyar kormány kiáll Ukrajna területi integritása mellett, és a magyar kormány eddig minden alkalommal megszavazta az Oroszország elleni szankciókat is.
Természetesen, ez tény. Ha külön kommentárokkal is, de a magyar kormány elfogadta a többségi álláspontot, és ez nagyon fontos. Vitatkozni pedig természetesen lehet bármiről. Csak még egyszer mondom, ebben a régióban mindenkinek van egy olyan közös történelmi tapasztalata, amiből szerintünk olyan értékek fakadnak, amiket egyébként eddig Magyarország is követett. Aztán egyszer csak kiderült, hogy mégis másképp látunk egy csomó dolgot. Szerintem egy lengyel számára ez jelenti most a problémát. Nem az a furcsa, hogy vitatkozunk valamiről, hanem az, hogy milyen témákról. Mi eddig azt gondoltuk, ezek a kérdések nem adnak okot vitára. Mint ahogy Lengyelországnak nincs is ilyen vitája az értékekről sem Németországgal, sem Franciaországgal, sem a balti államokkal, és még sorolhatnám.
Érdekes, hogy Berlinből vagy Párizsból nem mondják azt, hogy az ilyen értékekre épülő politika valójában csak egy trükk. Ezért csodálkozunk most, hogy miket hallunk Budapestről. Az értékekre való hivatkozás nem arra szolgál, hogy elfedjen valamit az ukrajnai orosz agresszióval szembeni lengyel politikából, hanem e politika alapját jelenti. Lehet, hogy nem vagyunk elég pragmatikusak, de történelmi tapasztalatainkból tudjuk, hogyan végződik a tiszta pragmatizmusra épülő politika. Ismerjük a történelemnek ezt a szörnyű sajátosságát, hogy nem tudjuk megváltoztatni. De a történelmi tapasztalatainkból le kell vonnunk a következtetéseket, tanulnunk kell az elkövetett hibákból, és nem csak a sajátjainkból. Mi, lengyelek pontosan tudjuk, ahogy a magyarok is tudják, mivel fenyeget az értékekről való lemondás, és hogy milyen valóság irányába indulunk el az ilyen gondolkodással.”